Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)

II. rész. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye megyei városainak és községeinek története

Kispest története szoros összefüggésben alakult Szentlőrincével. Kispest tulajdonképpen Szentlőrinc területén fejlődött a mai szép várossá. Szentlőrincről tudjuk, hogy már az Anjou-királyok uralkodása idején Zent-Lewrync néven népes községként szerepelt, amelynek temploma és plébániája is volt. De már az Árpádok korában — bár erre vonatkozólag nincs írott forrásunk — lakott telep állott Kispest mai helyén, mert a Wekerle-telepi piactér környékén a 900-as években Árpád-kori templom romjait hozták felszínre az ásatások. 1362-ben Erzsébet királyné birtokában találjuk a helységet, s mint ilyen, jobbágyai bizonyos előjogokban részesültek.

Zsigmond király Zent-Lewryncet és ezzel Kispest mai területét nejének, Cilley Borbálának adta ajándékba. Mátyás királyról feljegyezték, hogy kedvenc vadászterülete volt Szentlőrinc és környéke, ahová gyakran ellátogatott környezetével. Mátyás halála után megindult országos züllés itt is nyomot hagyott: Dózsa seregei végig fosztogatták az egész Pestkörnyéket és sikerült is annyira elpusztítaniok, melyhez hasonlóra a tatárjárás óta nem akadt példa. A másfél évszázados török hódoltság területünk életében is gyökeres változást idézett elő. A XVI. század közepén Szentlőrinc-Kispest a budai mirmizánhoz tartozott Földesura évente 18.000 akcse adót fizetett érte a töröknek. A következő évszázadban Kurthy Yámossy István birtokában találjuk a területet, de a török hódoltság után új birtokrendezés folytán Grassalkovich Antal lett a vidék ura. Szentlőrinc akkori 7000

holdas területéből bk. 1300 holdat foglalt el a későbbi Kispest. Grassalkovich Antalnak, aki királyi jogügyi igazgató volt és nemsokára hatalmas vagyonra és befolyásra tett szert, sokat köszönhet a környék. Fia, herceg Grassalkovich Antal, építette a máig is fennálló vadászkastélyt és a kápolnát Szent Lőrinc tiszteletére.

Kispest határához fűződik az 1814. évi híres hadgyakorlnt. p.m<s.]ven I Ferenc császár vendégül látta Frigyes Vilmos porosz királyt és Sándort, az oroszok cárját. Grassalkovich herceg nem hagyott hátra fiúörököst, így került a birtok részben női ágon, részben vétel útján gróf Héderváry-Viczay Károly tulajdonába. Az új földesúr azonban nemsokára eladta az egész gödöllői uradalmat, — amelyhez Szentlőrinc-Kispest is tartozott — Sina Györgynek, egy gazdag levantei kereskedőnek. Sina, aki I. Ferenctől nemességet és bárói címet kapott, hatalmas vagyonát fiára, Simonra hagyta. Báró Sina Simon fényűző életmódja a környék munkásainak megélhetést, jótékonysága pedig a vidék szegényeinek kenyeret juttatott.

Sina bárótól egy belga bank vette meg a birtokot. A belgák intenzív gazdálkodásba kezdtek, de a helyi viszonyok ismerete híján ráfizettek munkájukra.

Amikor a belga bank meggyőződött befektetése hiábavalóságáról, parcellázni kezdte a földet. Néhányan nagyobb birtokrészt vásároltak, mások, — igen sokan — 1200 öles parcellák alakjában jutottak telekhez. Kispest földesurai igyekeztek a mocsaras, zsom-69