Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)
II. rész. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye megyei városainak és községeinek története
azonban nem külföldi eredetű; egyszerű magyar ember remekbe készült munkája, mely egy mezőtúri órásmester tehetségét dicséri. A pozsonyi országgyűlés idején, 1764-ben, Mária Terézia, a nagy királynő, Pozsonyból ellátogatott Yácra is. Erre a hírre a hűséges halasiak legderekabb 11 emberüket választották ki, hogy az uralkodónő tiszteletére induló bandériumban résztvegyenek. Több leírás emlékezik meg a nagyszerű fogadtatásról. 1766-ban apró forradalom leverését jegyezték föl. Józsa Péter szedte össze a tétlen, munkakerülő embereket, ezekkel próbálkozott valamilyen hatalomra jutni, de hamarosan szétverték csapatát. Minthogy Mária Terézia királynő 1769-ben megengedte a római katholikusoknak is, hogy Halason letelepedhessenek, igen sokan érkeztek hamarosan a városba azok közül, akik mindezideig semmiképen nem lehettek Halas lakói, bárhogyan is próbálkoztak ezzel. Legtöbben a Dunántúlról érkeztek, vagyonkájukat is magukkal hozták és elsősorban templomépítésre gondoltak. Már a letelepedési engedély kiadásának első esztendejében lerakták a templom alapkövét. Az ottélő reformátusok nem nézték rossz szemmel az előkészületeket, sőt siettek felajánlani segítségüket is, minden tőlük telhető módon. Elsősorban az épület anyagának szállítását vállalták el teljesen díjtalanul, amivel a vallási türelmességnek legszebb példáját mutatták. A városi faiskola alapítása az 1777. esztendőhöz fűződik. A faiskola telepe a Mélyvíznél lévő szigetre került. 1777- ből származó feljegyzések a halasi görög kereskedők perlekedéseiről tesznek említést, akik egy Mózes nevű óbudai zsidó ellen panaszt emeltek amiatt, hogy szintén foglalkozásszerűen kereskedik a városban. A városi tanács ebben az esetben és más hasonlókban, kénytelen volt elutasítani a panaszttevő görögöket, mert például Herschl Jákob óbudai zsidó olyan kereskedési engedélyt tudott felmutatni, melyet maga Mária Terézia királynő adott ki 1774. évben. 1778- ból több fontos esemény híre maradt meg. Nagyfontosságú volt, hogy a város régi temetőjét lezárták, ugyanakkor megnyitották az új temetőt. Mint rendkívül nagyjelentőségű haladásról számol be az a leírás, mely az első halasi orvos letelepedéséről emlékezik meg nagy örömmel. Erre az esztendőre esik az úgynevezett bajor örökösödési viszály, amikor Halas városa több mint 50 katonát volt hajlandó hadbaküldeni, de erre mégsem volt szükség, mert a tescheni béke végetvetett a konfliktusnak. Egy 1782-ben kelt okirat igazolja, hogy a halasi görög kereskedők a kecskeméti templomba járnak istentiszteletre. A halasi tanács készséggel igazolta ezt a tényt, nehogy a négy, igen népes görög családról az istentagadás vádja terjedjen el. Ugyanaz évben a reformátusok új tornyot építettek templomukra, melyről Készül a világhíres halasi csipke. azonban azt jegyezték fel, hogy csak rövid időn át ragyoghatott az ég felé, mert két év múlva villámcsapás érte, amikor ismét át kellett építeni. II. József császár türelmi rendeletéről 1782-ben, egyik városi tanácsülésen volt először szó. Halas ugyanis egyik bizalmi emberét küldte el a jászberényiek közgyűlésére, ahol sok szó esett a türelmi rendelettel kapcsolatban, így hát alkalom adódott annak alapos megértésére is. A nagykunkerületi kapitány, névszerint Illésy István, illő szavakkal, hálásan beszélt a rendeletről, sőt javasolta, hogy köszönő levelet küldjön a közgyűlés a királynak, de az ilyen levél elküldését nem helyeselte, nem is vállalkozott rá a főkapitány, aki egyesegyedül lett volna jogosított a köszönő levél eljuttatására. így aztán csak annyi történt, hogy a protestánsok köszönetét, Illésy kapitány tolmácsolásában, jegyzőkönyvileg örökítették meg. II. József császár rendelkezései közé tartozott az is, hogy el kell kezdeni a népösszeírást, valamint, hogy valamennyi házat számozással kell ellátni. Ez mind meg is történt 1784-ben, a baj csak az volt, hogy a nagyfontosságú népösszeírási adatokat aztán nem tartották becsben, mert a császár halála után más szelek fújtak, valamennyi összeírásnak egy lett a sorsa, akármennyi buzgalom és szorgos munka eredménye volt az: egyszerűen feldobáltak a városháza padlására mindent. Még egy oldalnyi sem maradt belőle emlékül vagy mutatóba. 1785-ben II. József császár a magyar földön élő zsidóknak megengedte, hogy ezentúl szabadon járhatnak-kelhetnek árúcikkeikkel, már amennyit jármű nélkül, csak úgy magukon bírnak hordozni. Szabadon árulhatnak holmi apróságokat, zsinórokat, gombdíszeket, efféléket azzal a megszorítással, hogy kerülniük kell az olyan helységeket, ahol hasonló portékával kereskedők már foglalkoznak. Pestvármegye Adattára. II. rész. 65 5
