Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)

II. rész. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye megyei városainak és községeinek története

nul eleget tesznek, megszegés esetére bírságra kötelezték magukat. A szabadalomlevelet a halasi kunszék számára Mátyás király is megismételte 1469-ben.

Amikor 1475-ben pestisjárvány pusztított Halas környékén és a lakosság nagyrésze elpusztult, Mátyás király elrendelte, hogy új lakosokkal telepítsék be a környéket. Tóth László és Domokos kun kapitányok hajtották végre a rendelkezéseket távolabbi vidékekről behozott telepesekkel.

Halas városa hosszabb időn át a Hunyadiak kezén is volt, sőt Mátyás király elhalálozásával egyideig Corvin János bírta. A nagy király halála után nem sok időbe tellett: és büszkesége, a fekete sereg, bomlásnak indult. Zsoldot többé nem kaptak, ezért rablóhadjáratot folytattak, Szeged környéki táborukról ki-kitörtek és igy pusztították a városokat. 1492-ben Kinizsi Pál erős hadat szervezett ellenük, amelyről tudomást szerezve, a fekete' sereg gyors menedéket keresett és talált Halas vidékén, a homokhegyek mögött. Kinizsi maga is csak csellel tudott velük elbánni. Toborozni kezdett a falvak népei között, azt hirdetve, hogy a török ellen készül hadjáratra és így az Alföld népe kaszávalkapával felfegyverkezve vonult Kinizsi táborába. A fekete sereg erre a hírre önként előjött biztonságos hegyei mögül, mire Kinizsi körülfogta és lefegyverezte őket. A vezérek nagyrészét halálra ítélte. A megmaradt fekete sereg más táborokba került ezután. Jutott belőlük Ausztriába is, de II. Ulászló is besorozott közülük sokat és a nádor is, valamint a magyar főurak bandériumai is gyarapodtak ezekkel a csapatokkal. Egy halasi hagyomány azt tartja, hogy az ú. n. zöld halom alatt nyugosznak a fekete sereg katonáinak tetemei.

1508-ban a király fölmentést adott a halasi kunszéknek az alól, hogy tisztjeiket egyedül lássák el, mert a kunok népessége ebben az időben annyira megcsappant, hogy ezt a terhet már nem bírták vállalni.

Nehéz idők következtek Halasra a mohácsi vész után, amikor Szulejmán Budát megjárva, erre vonult vissza 1526 szeptemberében. Ibrahim nagyvezér hadai feldúlták Kecskemétet és Kiskunfélegyházát, ostromolták Szabadkát, de Halas, még ezegyszer, elkerülte a pusztulást. 40 évvel később azonban, amikor a szultán Szigetvár ellen vonult, hadseregének jobbszárnya a a Kiskunságig ért el. Ezúttal a krimi tatár hordák mindent letaroltak itt és a balsors Halast is utolérte.

A későbbi összeírásokban már hiába keressük Halas nevét. Sem az egri püspökség 1567-i följegyzésében, sem az 1572-i kimutatásban nem találjuk a kör nyékbeli puszták nevei mellett Halast.

I. Ferdinánd 1561-ben a Paksy-családnak adományozta Halast és 1587-ben is ez a család birtokolta, bár javait nem élvezte, tekintve, hogy a terület török megszállás alatt volt. A családnak amúgysem volt jogalapja a birtokhoz, mivel annakidején már az adománylevél is hamis adatok alapján jött létre.

A török uralom megszűntével Eszterházy nádor megfosztotta a családot a birtoklás jogától. A hitújítás rohamosan terjedt a török megszállás alatt, mert a török nem sokat törődött a lakosság belügyeivel és meghagyta a közületek önkormányzatát. így Halas is saját közigazgatása alatt élt: erről tanúskodik a Kóburg hercegi család levéltárában őrzött, 1634-ből származó pecsét, a város hivatalos pecsétnyomója. Pest vármegye igyekezett Halast is törvényhatósága alá vonni és legalább is névlegesen bevette adólajstromaiba, így az 1647. évi pestvármegyei kimutatásban Halas négy jobbágytelek arányában szerepel. A XVII. század alatt még török uralom alatt van Halas, de a töröknek sokszor nem áll módjában a távolabb eső részek igazgatása és védelme, ezért megesik, hogy a szabadcsapatok ellen fegyverkezési jogot ad a város polgárságának.

Fülek és Szécsény kapitánya, Koháry István, 1659-ben oltalomlevelet adott Halasnak, melynek értelmében fegyvert foghatnak a kóbor katonák ellen.

1657-ben több nemesi család, köztük Agárdy András, Tornay Mihály és Cseh Mihály adománylevelet kapnak a nádortól, mégpedig Fejértó, Balota, Rekettye, Karapály és Füzes nevű kun területekre, de e családok csak névlegesen mondhatják sajátjuknak az adományul nyert pusztákat. Találunk még adatot arranézve is, hogy Tornay Mihály birtokára, aki örökösök nélkül hunyt el, Hamar István adott be 1673-ban igényjogosultsági keresetet.

Apafi Mihály, Erdély fejedelme, aki a szultánnak mintegy hübérura volt, a nagyvezér utasítására 1663- ban Érsekújvárra vonult. Ekkor, Erdélyből jövet, Zentán át Halasra ért, ahol néhány napon át tartózkodott.

Nem virradt Halasra jobb idő akkor sem, amikor a törökök visszavonulóban voltak, 150 éves uralmuk után. A császári hadak nem álltak szigorú fegyelem alatt és a közkatonák, zsoldosok garázdálkodása sok kárt okozott a környék lakosságának. Maga a hadvezetőség sem kíméli az országot és a törökök által már tönkretett népet úgy tekinti, mint a leigázott ellenséget. Halason például két katona eltűnt, ezért Swertz, Szolnok parancsnoka 300 aranyforint bírságot vetett ki Halas népére. Ugyanebben az évben, 1686-ban, 3000 forint hadi hozzájárulást hajt be Heissler tábornok a városon. Tíz évvel később kelt levelében pedig azt írja Mensingh tábornok a város elöljáróságának, hogy amennyiben nem szolgáltatja be záros határidőn belül a katonák részére szükséges élelmezési és más anyagokat, úgy azt erőhatalommal fogja a városon behajtani. A tábornok leveleinek aláírását egy jelképes kerék és akasztófa rajzával ékítette fenyegetésképpen.

A törökök kivonulása után Pest-vármegye érvényesíteni akarta fennhatóságát Halassal szemben, ezért a helységet a kun kiváltságos területektől elszakította és Solt járási községnek sorolta be. így találjuk az 1692. évi adókimutatásban is. Kiváltságjogai megszün-61