Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)
II. rész. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye megyei városainak és községeinek története
mel kivarrott művészi subák mai napig is ez ipar legértékesebb alkotásai közé tartoznak. A különféle iparok űzői — mint ebben az időben mindenütt, — céhekbe tömörültek. A céhek saját szabályaik keretében élték külön életüket és az ipar megvédésével, a remekelés kötelezettségével és más fontos intézkedéssel jelentős mértékben sikerült az egyes iparágakat kifejleszteni. A virágzás tetőfokán érte a várost II. József rendeleté. A kalapos király bár előbb megigérte a Kunság önállóságának fenntartását, később mégis megszüntette és egyes részeit más kerületek fennhatósága alá helyezte. Így került Kiskunfélegyháza ekkor a pesti kerület hatósága alá. Különállásuk elvesztése kis időre megtorpanást hozott a kun kerületek életében. Amikor II. József az uralkodása vége felé viselt török háború céljára áldozatot követelt a várostól, Félegyháza csak a kerületi biztos többszöri erőszakos fellépése után fizetett. Pedig önként és örömmel vállalt magára nagy anyagi megterhelést még nemrég is, de Mária Terézia nemcsak tiszteletben tartotta a jászkunok kiváltságait, hanem új jogok ajándékozásával még hozzá is járult fejlődési lehetőségük megteremtéséhez. II. József 1790-ben bekövetkezett halála után a nemzeti ébredés Félegyházán is erősen éreztette hatását. Az alkotmányt visszaállító budai országgyűlés teljes épségében visszaállította a Kunság szabadságát. Miután Kiskunfélegyháza elől újra elsimultak a szabad és biztos fejlődés akadályai, a gazdasági és kulturális fejlődés még nagyobb lendületet nyert. A jászkun statútumok érvénye ismét helyreállt és még mai napig is e lakosság számára bizonyos eltérő szabályozást biztosít az általános törvényeinkkel szemben. Érdekes rendelkezése például az özvegyi jognak a köztörvényitől eltérő szabályozása. Hogy ezek a statútumok megfeleltek az élet és fejlődés igényeinek, jól mutatja Kiskunfélegyháza gazdasági és kulturális fejlődési vonalának történelmi íve és fejlett intézményeinek hosszú sora. Életének ilyen emelkedő tendenciájában fogadta a város az 1876. évi XXXIII, t. o.-et, amelynek 17—19. pontja Kiskunfélegyházát az egész Kiskunsággal együtt Pest-Pilis-Solt és Kiskun törvényesen egyesített vármegyéhez csatolta. Tomasovszky magánkórház. 59
