Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)
I. rész - Dr. Szalai Tibor: Pest vármegye földtani viszonyai
A fenti oxidációs folyamat tehát mindezekben az üledékekben bekövetkezhetik. Ezért a keserűvíz kis mennyiségben nemcsak a kiscelli agyagban, de az említett üledékekben is kimutatható. Az örsödi Saxlehner-féle keserűvíz telepen kívül több helyen tartalmaz a kiscelli agyag kiaknázásra érdemes mennyiségű és minőségű keserüvizet. Ezek: Lágymányos, Erzsébetfürdő, Aesculap keserűvíz telep, őrmező teknője, Budaörs községtől délre a Loser-féle telep, a Török ugratótói D-re fekvő völgy. Most, amikor a szulfátos vizek kialakulásának módját és fontosságát ismertettem, megemlítem azt is, hogy a budaörsi repülőtér építésénél éppen ezek a szulfátos vizek okoztak sok nehézséget. Nevezetesen itt a területet alagcsövezni kellett. A szulfátos talajvizek azonban a betonra káros hatásúak. Ilymódon a Budapest Székesfőváros Útügyi Intézete anyagvizsgáló csoportjának alapos tanulmánya volt szükséges ahhoz, hogy a nehézségeket áthidalja. Még azt is megemlíthetjük, hogy e repülőtér talajának egyéb árnyoldalai is vannak. Ugyanis nagy esőzések alkalmával, amint ezt 1937 télutójában is láttuk, ott ahol a talajnak kicsi az esése, az mintegy 10 cm mélységig felázik. A víz t. i. nem tud mélyebbre szivárogni, így hosszan tartó nagy esőzések után ezzel a talajjal még sok baj lesz, minthogy azt hirtelen kiszárítani nem lehet. Talajcsuszamlások. A kiscelli agyag tárgyalásával kapcsolatosan még a földcsuszamlásokról emlékezünk meg. A hegycsuszamlások esetében nagy szerepük van a különböző kőzetek váltakozásának, vízvezető vagy vízzáró tulajdonságának, a lejtő hajlásának és ami a legfontosabb, a talajvíznek. A csuszamlás bekövetkezhet, ha a víz alámossa a partot, ha a talajvíz feláztatja a kőzetet. Emberi beavatkozás is igen gyakran oka a földcsuszamlásnak: kőfejtők, agyagbányák, vasútbevágások vagy túlterhelések. A földcsuszamlás a Budai hegységben is igen gyakori. Nevezetesen a kiscelli agyagon fekvő lösz vagy ugyancsak a kiscelli agyagon fekvő egészen fiatal korú likacsos, üreges hasadékokkal átjárt édesvizi mészkő telik meg vízzel, ill. keresztül engedi a vizet és az lejut az agyagfelületig. Itt az agyag felülete felázik, csúszóssá lesz. Az agyag felületének felázási lehetőségéről már az imént a keserűvíz keletkezésével kapcsolatban szóltunk. A sikamlóssá vált agyagon a lösz vagy a mészkő takaró vagy a rajta lévő törmelék, esetleg az agyag felsőbb rétegei is megindulnak. Mivel pedig a csuszamlás a priori feltétele a víz, világos tehát, hogy csuszamlások főleg esős évszakban, ill. azután következnek be, ha a földtani feltételek adva vannak. A beépített területeken bonyolultabb a helyzet. Itt ugyanis a vízzel telt réteg súlya ilymódon az általa kifejtett nyomás nagysága növekszik a ráépített házak súlyával. Ezért lehetséges, hogy olyan területeken, ahol, mindaddig, amíg azok nem voltak beépítve, nem következett be csuszamlás, beépítésük nyomán előálló súlytöbblet földcsuszamláshoz vezet. Ezért az ilyen területeken elővigyázatosnak kell lenni. Kiszámítható, hogy mekkora súlyt bír el az ilyen terület, nem szabad tehát túlterhelni, ha azonban túl akarjuk terhelni, más megoldás kínálkozik. Pl. a lejtőt biztosító támasztófalak emelése, alagcsövezés. Kétségtelenül alapos megoldás csak víztelenítéssel érhető el, lia t. i. levezetjük a talajvizet, akkor gyökeresen oldjuk meg a kérdést. Végeredményképpen tehát az építési engedélyt megadó hatóság előrelátásán múlik az ilyen veszedelem megelőzése. Vadász E.-nél olvashatjuk, hogy ilyen természetű suvadások mutatkoztak hivatalos megállapítás szerint 1882 óta a Rókushegyen, ahol a később odaépített Szőlészeti Intézet veszélyeztetett helyzete miatt a téglagyárat beszüntették, a területet parkosították. Figyelemreméltó, hogy noha a területet alagcsövezték, kisebb csuszamlások még 1933-ban is előfordultak. Fél évszázad, a föld életében parányi idő, nem volt elég a hegyoldal megnyugvására. Jelentős csuszamlások figyelhetők meg a Táborhegyen is. 1931-ben a békásmegyeri hegylejtőn is hasonló körülmények közt állt be a hegycsuszamlás- Lényegileg ugyanez az eset a Várhegyen, ahol a hegyet borító mészkőtakarón beszivárgott a víz és a budai márga felületét sikamlóssá tette. E csuszamlást kirobbantó tényező nyilvánvalóan a talaj házakkal való megterhelése volt. ** * Kövessük újból az üledékképződési viszonyok menetét. Az oligocén sülyedési időszak elcsendesedésével újabb emelkedés következik be. Mindig több és több a homokos üledék. Kifejlődik a pectunculusos homok, homokkő rétegcsoportja. Ez alá, ill. néhol e közé, Cyrena-s agyag települ. A Pectunculus-os homokot és Cyrena-s agyagot a Pectunculus, illetőleg Cyrena nevű kagylókról nevezték el. E kagylók nagy mennyiségben éltek a felső oligocén tengerben. így ezek jelenlétéről felismerhető eme üledékek felső oligocén kora. Az egymásra települő rétegek kialakulásának ideje kihalt életmaradványok nyomán állapítható meg. A felső oligocén kori üledékek közé sok helyen szárazföldi eredetre valló képződmények is települnek. A pomázi Vroctól a János forrás felé haladva, ott, 24
