Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)
II. rész. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye megyei városainak és községeinek története
A város neve szláv eredetű: a kaluzsni szóból ered, mely mocsaras vidéket jelent, tehát Sárközzel egyértelmű. A helység alapítói és első települői azok a szlávok voltak, akik a római birodalom bukása után az avar uralom alatt húzódtak be az országba, a Krisztus utáni V—VI. században. A rómaiak fennhatósága alatt a katonai táborok a város mai helyétől távolabb voltak: Imsósnál és Harasztinál. A vidék, ahol Kalocsa fekszik, voltaképpen a Duna régibb, földtani jelenkorunk előtti medrének helye. Ennek maradványai a várostól északra és délre húzódó Kígyós, Vajas, Sárvíz és más kisebb vízfolyások, illetőleg ma már csak száraz-medrek, mert a vidék az utóbbi századokban kiszáradt és csak a mélyebb részeken marad meg rövid időre a víz. Minthogy azonban a vidék mélyfekvésü, a Duna érvizei gyakorta meglátogatták. A honfoglaló magyarok Kalocsa helyén már fennálló szláv települést találtak, melynek lakói meghódoltak Árpád hadainak. A fejedelem és utódai családi birtokként tartották meg a várost és környékét, amely így hamarosan gyarapodásnak indult. Szent István érsekséget is alapított Kalocsán, amelyet a nagy király egy 1009-ben kelt oklevélben városnak, „civitas“-nak minősít. Itt gyűjtötte seregbe Szent István hadait a zendülő Ajtony ellen és a győzelem hírével itt keresték fel a királyt Csanád vezér küldöttei. Szent István ekkor Asztrik apátnál tartózkodott, akit mint legkedveltebb embereinek egyikét helyezett a kalocsai érseki székbe. Kalocsa megerősített hely volt ezidőtájt, mert a környező vízfolyások és ingoványok megkönnyítették a város védelmét. Erődítménynek volt számítható a négytornyú székesegyház is, amelybe 600—800 ember fért el. A templomot a monte-casinoi barátok építették bazilika-stílusban. Bejáratánál — hogy az ellenség behatását megakadályozzák, — egérfogószerü csapdát képeztek ki az építtetők. Erre a régi római erődítmények szolgáltak mintául. Még egy templom épült Kalocsán a tatárjárást megelőző években. Ennek építtetője egyesek véleménye szerint Csák Ugrin érsek lehetett. A hatalmas építmény hossza 63 méter, szélessége csaknem 30 méter. Színes márványból készültek belső oszlopai és a falazat fehér homokkőből. A templom falai alatt van eltemetve egyik építésze is, akinek nevét ugyanott sírkőfelirat örökítette meg. A tatárjárás után Kalocsát hatalmas erődítménnyé alakították át. Erre a szerepre fekvésénél fogva is hivatott volt, de IV. Béla különben is a legnagyobb eréllyel fogott hozzá az ország nagyobb városainak megerősítéséhez, amire 1247-ben Imre pápától is felhatalmazást kapott. Elsősorban is nagy várkastélyt építettek Kalocsán. A városban fényes paloták emelkedtek és a főbb utcákat kőburkolattal látták el. Még nagyobb jelentőségre emelkedett Kalocsa a XV. században, amikor a kalocsai várnagyok töltötték be a solti alispán tisztét is. Kalocsa a királyi szabad városok sorába lépett, a város maga nemesi birtokot kapott adományul, a kalocsai nép pedig szabad jobbágyok módjára élt. Az első várnagyokról a XIV. század végén kelt oklevelek tesznek említést. A városban nagy vásárokat tartották, amelyre messze földről jöttek a vásárosok. A mohácsi ütközet után Kalocsa is hamarosan a török kezére jutott. A második török hadjárat alkal-51 4*
