Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)

II. rész. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye megyei városainak és községeinek története

mával, 1529-ben az ellenség ostrom alá vette a várost, amelyben összegyűltek a messzi környék népei, jobbágyok és nemesek. Ezek segítségével a káptalan védte a várost, melynek prépostja már előbb elindult Ferdinándhoz Budára, hogy kieszközölje nála felmentő sereg szervezését és útnakindítását. Az ostrom hónapokig tartott, ezalatt a védekezők készletei elfogytak és miután segítségre hiába vártak, az éhség kényszerítette őket a város feladására. A nép, a katonaság a főbíró vezetésével elvonult a városból és 1529 augusztus 15-én már a törökök voltak a város urai. Ezzel hosszú időre befejeződik Kalocsa szabad és független élete. A törökök 1542-ben a hatvani szandzsákhoz csatolták, később a szegedi körzethez került és állandóan a török kincstárnak adózott. Adóját az egri várkapitányság hajtotta be. A várat néhányszáz főből álló őr-Érsekkerti részlet

ség tartotta megszállva, akik között sok volt a szerb gyülevész elem. A magyar lakosság a város feladásakor kivonult és a hódoltság alatt csak a szerb katonaság családjai laktak a városban. A vár parancsnokságát a legkiválóbb török bégek látták el. Első volt ezek között Arszlán bég, őt követte 1548-ban Musztafa aga, majd Murad aga és 1569-ben Dsefér aga. Ezidőtájt aránylag nyugodt éveket élt át Kalocsa, amíg a császári ellentámadások meg nem kezdődtek.

Azonban az 1602. évi hadjárat súlyos megpróbáltatást jelentett Kalocsára. Solti és Kolonits hadvezérek nagy sereggel vonultak a török hajóhad ellen, mely Tolnánál horgonyzott. A törökök azonban nem várták be a támadó sereget, úgyhogy az csak a hátrahagyott őrséget találta, melyet megsemmisített és Tolnát kifosztotta. Ezután Kalocsa ellen indult, amelyet feldúlt és felégetett. Ekkor nemcsak a várkastély, hanem a Szent István-korabeli székesegyház és a plébánia templom is elpusztult.

A törökök a várat később helyreállították. 1664- ben Evlia Cselebi úgy ír róla, mint újonnan épült nagyerősségü várról, de a környező szép paloták ekkor már eltűntek. Állítólag a törökök ezeket lebontották és a köveket Pakson használták fel építkezésre. Cselebi

szerint az új vár négyszögben épült, kapuja délkelet felé nyílik, felvonó-híddal, mely alatt mély árok húzódik. A második székesegyháznak ekkor már csak a falai állnak, melyeken szép színes festményeket lát a szemtanú. A vár előtt két vendéglő áll, de ezenkívül semmi más épület nincs a városban ama néhány szegényes viskón kívül, melyeket az idők folyamán beköltöző bunyevácok építettek maguknak.

A török uralom alól Kalocsa 1686-ban szabadult fel, amikor Lotharingiai Károly Buda visszafoglalása után a török sereget üldözőbe vette és a Dunán átkelve Kalocsa várát hamarosan elfoglalta. A várat a császáriak lerombolták, így Kalocsának az az egyetlen építménye is, amely még épségben állott, földig pusztult.

Az 1690-es hivatalos kimutatás szánalmas képet ad a városról. Ebben az időben csak bunyevácok laktak a falak között, később merészkedtek be a Bátyai-, Csanádi-, Eszes-, Kalocsai-, Geréb- és más családok, melyek a kalocsai érsekség régi jobbágyaitól származtak. Lassan új élet költözik a városba, megalakul a törvényhatóság, amint ezt az 1691-ből származó városi pecsét tanúsítja. A felszabadulás után az első kalocsai érsek Kolonits Lipót volt, ő szerezte vissza a város szabadságjogait és szervezte meg a helyi közigazgatást. Az új érsek régebben a máltai rend lovagja volt és mint ilyen, a rend keresztjét használta jelvényül. A keresztet bevette a város címerébe is. Kalocsa ősi címere egy kéttornyú várkapú, mindegyik tornyán egy-egy gólya, melyek kígyót tartanak csőrükben. A lovagrend keresztje a kapu fölé került.

A szatmári béke után gr. Csáky Imre a kalocsai érsek, egyben a város földesura is, aki csakhamar nagy eréllyel hozzálát az újjáteremtés nagy munkájához. Nagy építkezéseket indított el és megszervezte a telepítést. Felépült az érseki lak, az uradalom is beépült jószágkormányzói, gazdasági épületekkel, cselédlakásokkal. Vendégfogadó, sör- és borivó is épült. A lakosságot, melynek lélekszáma nem érte el az ezret, telepítéssel sokszorozta meg. Minden telepes házhelyet és ehhez megfelelő bel- és kültelket kapott. Űj szerződést kötött a várossal, melyben megállapította a földesúr és a városi lakosság jogviszonyát. Biztosította a lakosság régi szabadságjogát, elsősorban is a szabad költözködés jogát.

Csáky érsek 1713-ban egyébként szerződést is kötött a várossal, melyben többek közt a következő feladatok teljesítésére vállalt kötelezettséget: a közbiztonság hatályosabb védelmezése céljából árokkal keríti körül Kalocsa városát; kereskedők, iparosok letelepítésével, vásárok tartásával az ipar- és kereskedelem fejlődését igyekszik elősegíteni; a forgalom növeléséhez jó utak és hidak építésével járul hozzá. Ezzel szemben a város kötelezi magát évi 350 frt robot-kárpótlás és a szabad jobbágyok után járó portiók megfizetésére. Néhány nagyobb ünnepen az érseki konyhát