Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)
II. rész. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye megyei városainak és községeinek története
a városban, de pihenőre alig jutott idejük, mert Perczel ötezer főből álló serege már sarkukban volt. A honvédek előnyomulásáról szóló hírre Ottinger nyomban riadót fuvatott és felkészült az ellenállásra. Perczelt őrszemei azonban még idejében értesítették Ottinger készülődéseiről. Így közölték, hogy a Bedeparton áll az ellenséges tüzérség, hogy a vasúti árokban két zászlóalj vadász tanyázik, a lovasság pedig a város határában. Perczel a gyalogságot a szolnoki út mentén állította fel, a tüzérséget a törteli útra küldte, két szárnyon pedig a Hunyady-huszárok, a Lehel- és Württembergi huszárok várták a harc kezdetét. Délfelé a Füzfásig vonult előre a magyar tüzérség és nyomban tüzelni kezdett. Az osztrákok gyorsan befogták ágyúikat és Ottinger tábornok parancsára visszavonultak. A magyarok különösen a vasasok állásait lőtték kitartóan. Néhány órai harc után, melyben a nagyszerű magyar huszároknak is nagyrészük volt, Ottinger csapatai megfutamodtak. Vadászai vonaton menekültek, tüzérsége a budai úton, lovassága pedig a pesti úton menekült fejveszetten. Perczel továbbüldözte volna őket, de még a csata alatt Dembinszky megérkezett és parancsot adott, hogy Perczel egész seregével induljon haladék nélkül Szolnok felé. Ezalatt Jellasich nemcsak Kecskemétet veszélyeztette, hanem Cegléd felé is megindult és egész dandáréval napokon keresztül a városban tartózkodott. Márciusban két héten át Windischgrätz hadserege táborozott Cegléden, utánuk Jellasich vonult át ismételten a városon, majd Asbóth magyar csapatai. Asbóth ugyanis a bicskei csata után visszatért Ceglédre, hogy az ottani nemzetőröket magával vigye. A ceglédi nemzetőrök most már mindvégig Asbóth mellett maradtak. Feladatuk Windischgrätz állandó nyugtalanítása volt. A világosi fegyverletétel vetett véget minden további próbálkozásnak, hősi elszántságnak. Aki életben maradt és nem került fogságba, visszatérhetett városába. Aki fogságba esett, besorozták az osztrák hadseregbe és Olaszországba került. Cegléd lelkészei is megszenvedtek hősiességükért. Bobory János, ceglédi római katholikus plébánosnak az volt a bűne, hogy 1848-ban Kossuth fogadására lelkesítette a lakosságot, később maga is fegyvert fogott és a nemzetőrökkel együtt elindult. Ezért várfogságra ítélték, mint Szabó Károly református lelkészt is. Együtt raboskodtak Josephstadtban, ahol Bobory János 5, Szabó Károly 15 éven keresztül szenvedett. A Bach-korszak alatt Cegléd hazafias népe sóvárogva várta a haza sorsának jobbrafordulását, szorgalmas munkában keresett feledést és minden erejével a város fejlődését szolgálta. A város történelmének kimagasló eseménye 1876 december 27-éhez fűződik, amikor Cegléd képviselője, Simonyi János elhalálozása után óriási lelkesedéssel Kossuth Lajost választották meg képviselővé. Kossuth Lajos akkor Olaszországban élt. A ceglédiek elhatározták, hogy hazahívják száműzetéséből a legnagyobb élő magyart. A megbízó levelet száztagú küldöttség vitte Olaszországba. A hires „turini százas küldöttség“ vitte Kossuthhoz a ceglédi mandátumot, rengeteg más városbeli kíséretében.. Baracconéban fogadta Kossuth Lajos lelkes híveit 1877 január 24-én. Kossuth meghallgatta a szívből jövő szavakat, megrendültén fogadta a határtalan lelkesedést és szeretetet, mellyel honfitársai körülvettek, de ez a rajongó imádat sem tudta megmásítani elhatározásában. A látogatás boldoggá tette, de száműzetését tovább vállalta. A ceglédiek azóta minden évben ünnepet rendeznek a baracconei látogatás emlékére. A Ceglédi Hitelbank rt. székhaza. 50
