Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)
II. rész. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye megyei városainak és községeinek története
1761- ben gondolhattak a hívők toronyépítésre és jóval később, 1780-ban szerezhették be orgonájukat. Az egyház őrizetében van az 1749-ből származó születési anyakönyv, 1745-i kezdettel az esketési, 1746-i kezdettel a halálozási anyakönyv. A mohácsi vész után létesült református egyházról szóló feljegyzések szerint nagy csapást jelentett a reformátusokra nézve, hogy templomukat a katholikusoknak vissza kellett adniok. Esztendőkbe telt, míg új templomukat felépíthették: addig a temetőben és az iskolában tartottak istentiszteleteket. A régi templom átadása után megfelelő területet kaptak az építkezésre, 1754 végén már el is készült az új templom, melyet 1762- ben és 1792-ben jelentősen megnagyobbítottak. Ezután egyre jobban fejlődött az egyház, békés évek jöttével vagyonúkban is gyarapodtak és kitűnő iskoláikat is fejlesztették. A reformátusok régi feljegyzései is megemlékeznek arról, hogy híveik mennyi szenvedésen mentek keresztül Cegléden a török hódoltság alatt. 1663-ban az általános pusztulás idején a református egyház hívei is rengeteget szenvedtek. 1707-ben pedig Félegyházi Tamás rektor úgy próbálta megmenteni híveit, hogy a beözönlő rácok elől elrejtette őket a templomban, de a horda rájuk talált, nagyrészüket megölte: itt lelte halálát Félegyházi Tamás is. II. József 1782-ben kelt rendeletével megszüntette a Klarissza-apácák ténykedését. Minden vagyonuk a vallásalap birtokába ment át. A vallásalap hivatalnokai voltak ezután a birtok kezelői, gondjuk volt a közigazgatás munkájára is, valamint az uriszék ügyeire. Ceglédbercel falu 1784-ben még Bércéi néven a városhoz tartozó nagy puszta volt, amelyen ebben az évben németeket telepítettek le, azután már teljesen önálló, Cegléd közigazgatásától egészen külön hatáskörrel bíró községgé lett. 1784-től 1848-ig zavartalan nyugalommal fejlődött Cegléd. Amikor 1848 májusában a szerbek mozgolódásáról hír jött, megkezdődött a nemzeti őrség szervezése. Cegléd 1900 gyalogos és 90 lovas katonát állított ki, ezeket még ugyanabban a hónapban útnak indították a Bácskába, a szenttamási táborba. Beosztásuk az ú. n. második nemzetőri kerületben volt, több pestvármegyei csapattal együtt. Míg a nemzetőrök szervezése az egész országban megindult, a ceglédiek a bánsági harcokban már résztvettek. Állandóan sok panasz volt a rossz fegyverek miatt, ennek ellenére is rendkívül kitüntették magukat a ceglédi nemzetőrök, különösen Szenttamás ostroma alatt. Feljegyzések szerint mindössze 500 katonának jutott karabély, ezek is rosszak, úgyszólván hasznavehetetlenek voltak, néhányan saját fegyvereiket hozták magukkal bevonuláskor otthonról; akadtak olyanok is, akik jobb híján kaszával szálltak táborba. Az önálló nemzeti bank és általában a háború céljára és költségeire előteremtendő összegek nagysága parancsolóan szükségessé tette, hogy a kormány felhívást bocsásson ki és áldozatokra hívja fel a népet. Cegléd az elsők között sietett eleget tenni a felhívásnak. Haladéktalanul gyűjtést indítottak a lakosság sorában és küldeményük az elsők között érkezett meg Pestre. 700 mázsa gyapjú, 400 mérő gabona, 300 akó bor volt az ú. n. „ajándék“ a ceglédiek részéről. 1848 szeptemberétől kezdve nagy események színhelyó lettTÜegléd. Szeptember 24-én a pesti országgyűlés munkarendjén jelentette Kossuth Lajos, hogy Jellasich csapatai betörtek, a védelemre késedelem nélkül fel kell készülni. Kossuth ekkor fegyveres felkelést hirdetett a haza megmentésére. Mint Rákóczi, úgy Kossuth is Ceglédet jelölte ki, ahonnan eredményesen megindíthatja a védelem nagy munkáját. Lelkes hívei: Egressy Gábor, Jókai Mór, Vörös Antal, Rákóczy János, Lo Presti Árpád, Csernátony Lajos és még sokan mások kísérték el Ceglédre még ugyanaznap délelőttjén. Cegléden találkoztak Földváry önkénteseivel, akik éppen Szenttamásról érkeztekAliendkívü 1 kimerültség jelei mutatkoztak az egész csapaton. A vasúti állomáson találkozott Kossuth a ceglédi nemzetőrök visszaérkezett, fáradt csapatával. Kossuth ekkor beszédet intézett hozzájuk, egyikét azon lelkesítő, erőtadó, magávalragadó szónoklatainak, melyeknek ellentállni senkisem tudott. Az összeroskadáshoz közelálló ceglédi önkéntesek tagjaiba erő szállt, acélos erő, kiegyenesedtek, szemük tüze újra fellobogott és újjongva kiáltották, hogy mennek, amerre csak Kossuth hívja, rendeli, parancsolja őket. A csapat felvillanyozva bevonult a városba, ahol a városháza előtt az egész lakosság összegyűlt. A város főterén ismét beszédet intézett Kossuth az egybegyült tömeghez. Itt jelentette be, hogy a nemzeti felkelés szervezését megkezdte. Történelmi nevezetességű beszédét elragadtatással hallgatta a tömeg, végül fanatikusan, mámoros lelkesedéssel kiáltották: „Mindnyájan elmegyünk!“ A ceglédiek lelkesedése akkor sem csökkent, amikor Kossuth Nagykőrösre ment át estére. Még távozása előtt jelentést kapott, hogy ezer főnyi serege van Cegléden. A lakosság a leggyorsabb iramban szervezkedett, néhány nap alatt 3000 embert állítottak ki és a csapat Pajor Antal ceglédi polgár selyemzászlója alatt, vígan énekelve indult el a haza védelmére. Czibaki Nagy László volt a gyalogosok parancsnoka, Geiger városi hivatalnok vezette a lovasokat. Október elején értek Pestre, miközben egyre lelkesebben énekelték: „Kossuth Lajos azt üzente ....“ Pestről Görgey és Perczel csapataival a Dunántúlra kerültek Cegléd város önkéntesei is. Véres harcok után megverték Jellasich csapatait, de az igazi nagy erőfeszítés csak ezután következett. Cegléd állandóan a seregek átvonulási útjába esett. 1849 január első napjaiban Perczel csapatai vonultak át a városon. Január végén Ottinger tábornok vonult viszsza Szolnokról és nagy seregével megszállta Ceglédet. Három gyalogzászlóalj és egy lovasdandár ütött tábort Pestvármegye Adattára. II. rész. 49 4
