Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)

II. rész. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye megyei városainak és községeinek története

ták meg a törvényismerő tagokat és ezek segítségével hozták meg döntéseiket. Kecskemét és Nagykőrös igazságszolgáltatása is ezek szerint igazodott azután. Ez a „törvényszék“ ítélkezett főbenjáró ügyekben is, fellebbviteli fórum nem volt, döntéseiket a hatóságok jóváhagyták, mégpedig nemcsak a magyar, hanem a török hatósági vezetők is.

A városban ezidőben teljes autonómia érvényesült. Ha köröskörül nem díszelegtek volna Cegléd határában mindenfelé a sáncok komor építményei, ha a lakosság kedve szerint bármikor ki-bejárhatott volna a határokon, talán elégedettek is lettek volna sorsukkal. Ámde a város kapui többnyire zárva voltak előttük és ez nem volt alkalmas arra, hogy a török uralmat felejthessék.

A hódoltság egész ideje alatt a török rendre adózott Cegléd, mert ez a teher mindenképpen kötelezte lakosait, ámde minden kényszer és tehervállalási kötelezettség nélkül adózott a magyar rendre is, amivel eléggé bizonyította azt a hitét, hogy támogatásával el

Cegléd. Kossuth-tér a Szentháromság-szoborral.

kell jönnie az időnek, amikor a török rabszolgaságnak végeszakad és ismét a magyarságé lesz a magyar föld.

Magyar részről nem voltak hatalmaskodó urak a lakosság fölött, nem parancsoltak rájuk szigorú szóval, enélkül is megfizették a vármegye szükségleteire járó adókat, beszolgáltatták a püspöki tizedet és a legpontosabban teljesítették úrbéri kötelezettségeiket.

A hódoltság alatt igen zavaros viszonyok voltak a birtoktulajdon terén. A török uralom egész ideje alatt pörösködtek, főleg az apácák birtokai miatt volt igen sok viszály. A feljegyzések szerint a mohácsi vész után Enyingi Török Bálintnak sikerült megkaparintania Ceglédet. 1559-ben újból sok szenvedésnek voltak ki- • téve a birtok igazi tulajdonosai, a Klarissza-apácák, akik mindenünnen segítséget könyörögtek védelmükre. Osztrák főhercegek, de maga Miksa császár is menlevelet küld az apácáknak, mindez azonban nem volt elegendő, a zaklatás tartott tovább. A császár erre parancsot adott az egri kapitánynak, hogy csapatával siessen Cegléd védelmére és egyszersmindenkorra szakitsa végét a pörösködéseknek. Ha arról nincs is adatunk, hogy az első kapitány, Verancsics Antal, aki a parancsra

Ceglédre sietett, hogyan töltötte be szerepét, de az utána következő várkapitányok ténykedéseiről annál több feljegyzést találunk. Ungnád Kristóf például úgy teljesítette a császári parancsot, hogy az apácák védelme helyett a maga számára foglalta el a várost. A birtok tisztjeit kitette a város kapuján és a maga embereivel rakta meg hivatalaikat. Ungnád aztán visszatért állomáshelyére, de katonáit le-leküldte Ceglédre: ezek persze nem kímélték az idegen birtokot, mindannyiszor kifosztották azt és gazdag zsákmánnyal tértek vissza. Hiába indítottak eljárást a kapitány ellen minden ilyen hadjárata után, sőt a császár is a legerélyesebb parancsot küldte a várkapitánynak, mégis hosszú esztendőkön át tartott Ungnád Kristóf garázdálkodása Cegléden.

Amikor Felsőmagyarország főkapitánya Pixendorfi Rueber János 1577-ben Simon Antalt nevezte ki egri várkapitánnyá, Ceglédet, mint gazdátlan birtokot egyszerűen Simon Antal kezére adta. Az új „gazda“ persze nem törődött az apácák régi jogaival, sem kétségbeesésükkel. A Klarisszák kívül kerültek a városon, Cegléd jobbágysága pedig ismét a legszívtelenebb zsarnok parancsai alatt nyögött. Most is a császár intézkedett, az apácák jogainak védelmét vállalta, mégis esztendőbe tellett, míg Simon Antal kitakarodott rablott birtokából.

Rövid nyugalom következett ezután, de hat év múlva, 1584-ben, újra pörben állanak az apácák. Ezúttal a Zeleméry-család követeli rajtuk a nyársapáti határt. Egy másik feljegyzés 1628-ból való, amikor Petneházy ragadja magához a sok vihart átélt birtokot. A Klarisszák most Esterházy nádorhoz fordultak védelemért. A nádor kérésére Bethlen Gábor közvetítette a békés elintézést az apácák és Petneházy áldatlan pereskedésében.

1670-ben Lipót király elajándékozta Ceglédet Gimesi gróf Forgách Ádámnak és utódainak. Ez az adományozás valószínűleg tévedésből történt. Hanvav Ferenc földesúr ugyanis örökösök nélkül halt el, ezért a király a Hanvay-birtokokat Forgách grófnak ajándékozta és a felsorolásban Cegléd is szerepelt, holott ez a város Hanvay Ferenc tulajdona sohasem volt. 1672- ben az apácák fellebezésére elrendelték, hogy Cegléd továbbra is a Klarisszák kezén maradjon. A Forgách grófok is beletörődtek a döntésbe, mert a város történetében nem fordult elő a nevük többé.

1686-ban, Buda visszavételének idején, Cegléd még nem szabadult fel a török járom alól, de a török félelmetes tekintélye már nem volt a régi, így a város sem vette többé olyan komolyan kötelezettségeit. Az adók egészen kis mennyiségben kerültek már Ceglédről a török kincstár fiókjaiba. Közben Ceglédet Egerhez csatolták és igy, amikor 1687-ben Eger felszabadult, megszűnt a hódoltság Cegléden is.

Nem mondható, hogy ezután javult volna a város lakóinak helyzete. Német katonák pusztították javaikat, a legkíméletlenebb bánásmódban részesítették Cegléd szerencsétlen népét. 1694-ben végre emberséges kor-47