Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)
II. rész. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye megyei városainak és községeinek története
újját le is vágta. A merényletet az egész Zách-család kiirtásával torolták meg. 1320-ban idehozta Róbert Károly ifjú feleségét, Erzsébetet, II. Ulászló lengyel király leányát. 1335-ben kötötték meg Visegrádon Róbert Károly, Kázmér lengyel király és János cseh király szövetségüket. Fényes kísérettel érkeztek meg az uralkodók és a magyar királyi ház illő pompával fogadta a magas vendégeket. A szerződés értelmében a cseh király kárpótlás ellenében lemondott a lengyel koronáról és erről oklevelet állítottak ki. Ugyanezt az alkalmat használták fel az egybegyült államfők egy régebbi viszály rendezésére, mely a német lovagrend és Lengyelország között támadt. Róbert Károly 1342-ben hal meg, fia Nagy Lajos követte a trónon. Uralkodásának első éveit megkeserítette öccsének, Endrének tragikus halála, akit felesége, Nápolyi Johanna öletett meg cinkostársaival 1345-ben. Visegrádon kapta Lajos király a lesújtó hírt. A gaztett megtorolására meg is indította Nagy Lajos az ú. n. nápolyi hadjáratot. Endrének fiúgyermekét, Martel Károlyt Visegrádra hozatta Nagy Lajos, de a gyermek 1348-ban meghalt. Az Anjou-királyok alatt Visegrádon vezetett fényes udvartartás ide vonzotta az ország főurait, akik díszes palotákat építettek maguknak a környéken. Itt laktak Drogét Vilmos nádor, László kancellár, Kalocsa érseke, Ákos Mihály, Szlavónia bánja, Kanizsai Lőrinc, Töttös barsi főispán és a királyi ajtónállók főmestere és az ország egyéb előkelő funkcionáriusai. A város maga is kiváltságjogokat élvezett, miként a szomszédos Nagymaros is. Ez utóbbinak Róbert Károly adott szabadalomlevelet, mely 1324-ben kelt. A városban magyarok és németek laktak. A német városrész a királyi palota szomszédságában épült és azzal összeköttetésben állott. Itt emeltek 1355-ben Szent László tiszteletére díszes templomot. A magyarok városrésze távolabb feküdt, az ú. n. Lepencz-völgy táján. Itt építettek maguknak kolostort a franciskánus barátok, melyet Szent Györgyről neveztek el. Visegrád városa kiváltságos helyzetének szimbólumaként sokáig használta a piros pecsétet ügyiratain. Visegrádon jegyezte el 1381-ben Nagy Lajos leányát, Hedviget, Vilmos osztrák herceg. Nagy Lajos halála után a város veszített jelentőségéből. Helyette ismét Buda került előtérbe, már attól kezdve, hogy Nagy Lajos 1350-ben ebbe a régi királyi székhelybe költözött át udvartartásával. De azért kedvelt királyi tartózkodási hely maradt Visegrád a későbbi időkben is és több érdekes történelmi dátum fűződik nevéhez. Zsigmond király sokszor időzött a vár falai között, így 1388-ban is, amikor Nagymarosnak adott újabb kiváltságlevelet. Itt fogadta Zsigmond 1412-ben Ulászló lengyel királyt, aki ez alkalommal viszszakapta a lengyel koronát, amelyet Nagy Lajos uralkodásának eleién Visegrádon helyeztek el. Zsigmond király leányát, Erzsébetet, Albert osztrák herceghez adta feleségül: az eljegyzést Visegrádon tartották meg fényes pompával. Mátyás királynak is kedvelt tartózkodási helye volt Visegrád, ahol a nagy renaissance-uralkodó fényes új palotát építtetett a várhegy alján, amelynek csodájára jártak egész Európából az előkelőségek és tudósok. Számos leírás maradt ezeknek tollából Mátyás itteni építkezéseiről és a palota pompás berendezéséről. Oláh Miklós érsek és Martinus Galeotus áradozó szavakkal írnak a palotáról, melyben 350 szoba fogadta a látogatókat. A pápa követe, Castelli bíboros meg éppen földi paradicsomnak nevezi 1483-ban a várudvart, amely csodás kertekkel és üvegházakkal pompázott és halastavak, szökőkutak, szobrok növelték a királyi kert szépségét. Mátyás király féltő szeretettel nevelte egyetlen fiát, Corvin Jánost, aki ellen annál izzóbb féltékenységgel és gyűlölettel viseltetett a királyné, Beatrix. Még Mátyás életében is állandóan intrikált a király természetes fia ellen, akinek a rajongó apa örökségül szánta a visegrádi tündérkastélyt. Nem is nyugodott a „nápolyi asszony“, amíg célját el nem érte. Mátyás király titokzatos halála után, amely mögött sokan bűntényt sejtettek, Betatrix hívei és egyben Corvin János ellenségei Visegrádot is elütötték a királyi utód kezéről. A főúri rendek II. Ulászlót választották meg királynak, aki alatt Visegrád hanyatlásnak indult. Mintha bosszújukat akarták volna kitölteni a főnemesek Mátyás király APORRA. A község az Árpádok alatt már fennállott, amiről több oklevél tanúskodik. A török hódoltság alatt elterjedt a református vallás, melynek népes egyháza volt a községben 1626 körül. Az orkedvelt városán, az 1498-í országgyűlésen megvonták annak összes kiváltságjogait és csak mint a koronázások központját tartották nyilván. A törökök betörése idején jelentős szerephez jut Visegrád vára. A mohácsi vész után állandóan a harcok középpontjában áll és majd egyik, majd másik fél keríti hatalmába. A mohácsi vereség évében a pálosrendi szerzetesek védik a várat, miután a császári védőcsapatok gyáván elmenekültek a török elől. Három évvel később mégis megvívják a törökök, akiktől 1530-ban visszahódítja Roggendorrf tábornok. Buda eleste után hamarosan tartós török uralom alá kerül Visegrád. Török őrsége 1568-ban 125 főt számlál. Ezután ismét magyar kézre jut, bár csak rövid időre, — amikor Mátyás főherceg és PálffyTSiklós 1595-ben visszafoglalják. 1605-től kezdve ismét a törökök bírják a várat, amelynek fontossága a hódoltsági terület megnövekedése után csökken, úgyhogy 1628-ban nem is említik a nagyobb erődítmények között. Közigazgatásilag is jelentősebb szerepet játszott Visegrád a hódoltság alatt, amennyiben járási székhelynek tették meg a törökök és 14 községet csatoltak hozzá. Amikor a felszabadító hadjáratok a XVII. század második felében megindultak, Visegrád is hangos lesz a csatazajtól. Gróf Batthyány és Des Souches tábornok magyar és német hadai érkeznek a vár alá és heves küzdelem után, 1661-ben visszafoglalják. Ezt követőleg még egy ízben török kézre jut a vár, 1683- ban, de egy évvel később, Károly lotharingiai herceg, Buda felmentője, végleg viszafoglalja. I. Lipót 1702-ben elrendelte a vár lebontását. Csak egyes részek maradtak meg belőle: a fellegvár falai, a Salamon-torony és a bástyafalakból néhány rész. A községben német és tót lakosok települtek meg. A római kath. lakosság 1712-ben plébániát alapít és 1750-ben templomot emel. 1737- ben Stahrenberg kapja birtokául a községet, majd később a koronajavak közé került. szág felszabadítását megelőzőleg elpusztult a község, nem tudjuk azonban, vájjon ozmán hadak, vagy a császári csapatok dúlták-e fel. Annyi tény, hogy a törökök kivonulását követő öszszeírásban nem szerepel a neve. Ezt követőleg 1697-ből vannak Ráckevei járás 34
