Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)
II. rész. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye megyei városainak és községeinek története
hogy négyszögölét átlag 50 krajcárjával vesztegette, így hamar gazdája akadt a telkeknek. Annál lassabban ment azonban a település: 1900-ban, a parcellázás után 18 évvel sem érte el a lakosság száma az 500-at. Amikor a magyar államvasútak gépgyára munkásai részére itt telepet építtetett, a lakosság száma hirtelen megnövekedett. A világháború után a lakosság számbelileg ismét tetemesen gyarapszik. De csak számbelileg, mert a helység új telepesei: hajléktalan családok. A háború után fölöslegessé vált katonai barakokban kaptak'szükséglakásokat. 30 év alatt így a lakosság száma huszonötszörösére emelkedett. Csaknem 12.000 lakósa közül a felét az ipar foglalkoztatja, míg másik felét körülbelül egyenlő arányban kereskedelmi alkalmazottak, vasutasok, közszolgálati alkalmazottak, nyugdíjasok valamint a helyi szükségletet ellátó iparosok és kereskedők teszik. A helység 1923-ban alakult önálló községgé. SOROKSÁR, Minden jel szerint már Árpádházi királyaink idején lakott hely. Erre vall többek között a határához tartozó Dereshegyen látható rom is, mely az Árpádok idején templom volt. Írásbeli feljegyzéseink a helységre vonatkozólag a XIV. század végétől vannak. Az 1390—1429. években a Soroksári- és az Adonyi-családok birtokában találjuk. Ekkor Surcusar alakban írják nevét. A XV. században sem tartozhatott a lakottabb helyek közé. Ekkor mint pusztát Haraszti Ferenc Szörényi bán birtokolja. A XVI. század elején a községi élet kezdeteit FÜLÖPSZÁLLÁS. A határában feltárt népvándorláskorabeli sírok nagykiterjedésü avarkori településre útalnak. A honfoglalás után sem marad sokáig elhagyottan. Már a XI. század elején megült hely és egyike a legrégibb kún telepeknek. Megszállását arra az időre teszik, amikor a kunok II. István vezetésével a Duna—Tisza közén megtelepedtek. Ez 1124-ben történt. Nevét a község Fülöp fermói püspöktől vette, akit 1279- ben III. Miklós pápa azzal a megbízatással küldött hazánkba, hogy IV. László királyunkat jobb belátásra térítse.. A püspök-követ ittjártában a mai Fülöpszállás körül mutatja, de a török hódoltság itt it véget vet minden emberi településnek. A XVII. század közepén már teljesen elhagyott hely. Ezidőtájt (1668-ban) a Wattaycsalád tulajdonában van. Az 1690. évi összeírásban a körülötte elterülő pusztákkal együtt szerepel. Ekkor a solti járáshoz számítják. A szatmári békekötés után is még jóidéig néptelen. Csak akkor költözik ismét élet az elpusztult határba, amikor a birtok gróf Grassalkovich Antal birtokába kerül (1724). Első telepesei német családok voltak. Számuk megszaporodván, egymásután megteremtik és megszervezik a községi élet kellékeit. 1743-ban rendes anyakönyvvezetést kezdenek. 1743 és 1751 között a helység önálló községgé alakul. 1758-ban megépül a katholikus templom. 1759-ben országos vásárok tartására szóló szabadalomlevélhez jut a község. 1762-ben önálló plébániát kap. A község gyors fejlődésére mi sem jellemzőbb, mint hogy az 1770. évi úrbéri rendezéskor 70 egész úrbérietekkel mezővárosként írták össze. A helységnek, mely 1848-ig a gödöllői uradalomhoz tartozott, a csapásokból is bőven kijutott: 1781 július 31-én nagyrésze leég, 1831-ben kolera dúl, 1848 május 1-én ismét nagy tűz pusztít és a tüzek 1853-ban és 1854-ben ismét nagy pusztítást végeznek a csapások ellenére is erőteljesen fejlődő községben, mely 1872-ben még a fekete himlőt is kénytelen elviselni. Ekkor 162 ember esett a szörnyű kór áldozatául. A községet a csapások e sorozata sem veti vissza fejlődésében, mely különösen a helyiérdekű vasút kiépítése óta vett erős lendületet. megtelepedett kúnokat is meglátogatta, akik, mint a hagyomány tartja, ekkor vették fel a keresztséget. A helység ezóta viseli a térítő püspök nevét. A keresztény hitre tért kúnok a következő szá-zadok során egyre jobban vagyonosodtak és mindinkább kiépítették községi szervezetüket. A török hódoltság idején Fülöpszállás már népes, nagyhatárú helység, melynek fejlődésében az a körülmény is közrejátszott, hogy Fülöpszállás, Szabadszállás, Kúnszentmiklós és Laczháza kivételével a kiskún kerület többi kún helysége elpuszult és szétszéledt lakói a megmaradt községek felé vették útjukat. Fülöpszállás lakossága annyira megszaporodott, hogy 1654-ben bérbeveszi Tabdi- és Szőcsi pusztákat. Nem csoda, ha a tötök kincstári adólajstromokban Fülöpszállás ezidőtájt viszonylag nagy adóval szerepel. Református egyháza, mely már 1622-ben fennállott, egyike a legnépesebbeknek a XVII. században a Duna—Tisza közén. A XVIII, és XIX. században a községet sok kalamitás éri: 1749-ben nagy pestisjárvány pusztít, mely 326 embert ragad el lakói közül, ugyanez évben marhavész is fellép, minek következtében mintegy 800 marha elhull, 1831-ben kolerajárvány üti fel a fejét, végül 1838- ban és 1850-ben árvíz pusztít. A községhez ma több puszta és egyéb lakott telep tartozik. IZSÁK. A török hódoltság derekáig mint birtok szerepel okleveleinkben. Első említése 1421-ben a leleszi konvent iktatólevelében történik. 1426-ban Izsákegyháza néven említi egy oklevél. Mint község az 1633—34. évi török kincstári adólajstromokban szerepel először, ahol a kecskeméti járás községei között találjuk említve, mindössze 4 házzal. Református egyháza ezidőtájt keletkezik. A török hódoltság alatt ugyan nem pusztult el a község, mai értelemben vett fejlődését mégis csak a szatmári békekötést követő évektől számítjuk, amikor egyenletes iramban benépesül. 1738-ban már rendes katholikus anyakönyvvezetést találunk.. 1747-ben plébániája is megalakul. Az 1754. évi nemesi összeírás szerint több földesúr osztozkodott a helységen. Fejlődésének fontos tényezője lett az 1816-ban nyert vásártartási szabadalom is. Bikatorok nevű dűlőjéről a hagyomány azt tartja, hogy Damásdi János gulyás egy fazék aranyat talált a legelő földjében, ahonnan az őrizetére bízott bikacsorda kaparta ki. Mindenesetre bizonyos, hogy a gulyás 1834-ben 20.000 vátóforintot hagyott végrendeletében a református egyházra. A község határában gazdag bronzkori leletek kerültek felszínre. JAKABSZÁLLÁS. Történeti sorsa Szabadszállás községhez fűzte, melynek földesurai a mult század derekáig egyben Jakabszállás birtokosai is voltak. Jakabszállás, mely 36 km-re fekszik Szabadszállástól, tulajdonképen baromjáró pusztája volt az anyaközségnek. A pusztát 1896-ban felosztották, ami benépesedését lényegesen meggyorsította. De az uralkodó tanya-Kunszentmiklósi járás 24
