Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)

II. rész. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye megyei városainak és községeinek története

rendszerű település miatt máig sem tudott falujelleget ölteni a csaknem harmadfélezer lelket számláló község. Jakabszállas. 1924-ben vált ki Szabadszállás határából és alakult nagyköz­séggé. KEREKEGYHÁZA. A XV. század derekán mint bir­tok szerepel. 1481-ben a Bereg­­megyéből ideszármazó Dávidházi­­család birtokában találjuk. Min­den jel szerint a Dávidháziak emelték a község ősi templomát, melynek azonban csak romjai ma­radtak ránk, minthogy a közben benépesedett helységgel együtt a török hódoltság alatt elpusztult. A XVIII, században Jászárok­­szállás, Fülöpszállás és Kúnszent­­miklós osztozkodnak a mai hely­ség határán, mely azonban las­­sankint benépesedik, úgyhogy 1858-ban önálló községgé alakul. A község megalapítása tulajdon­képpen Farkas János 48-as hon­védszázados nevéhez fűződik. KUNSZENTMIKLÓS. A jászkunok részére adott ki­váltságlevelek Tatár-Szent-Miklós néven említik. A mohácsi vészt megelőző időkben már népes hely­ség. A török előnyomulásának hő­siesen ellenáll. Ekkor építi védel­mére a helységet körülvevő föld­várat, mely azonban nem sokáig tud ellenállni a török sokszoros túlerejének: 1695-ben a törökök kezére jut a körülsáncolt és hő­siesen védelmezett helység, de csak rövid időre, mert Miksa főherceg hadai kiverték az ellen­séget a közben még jobban meg­erősített földvárból. A helység azonban teljesen elpusztult: a tö­rök bosszúból felégette. 1631-ben a község új szabadalomlevelet kap II. F e r d i n á n d királytól, mert az egri káptalannál őrzött eredei kiváltságlevél Eger elfoglalása­kor elveszett. 1685-ben Mere csá­szári tábornok hadai végleg meg­tisztították a helységet a törökök­től. A helység szétszéledt lakos­sága ekkor visszaköltözött az el­hagyott és felperzselt határba, mely azonban az 1690. évi össze­írás szerint már ismét a lakott helységek sorában szerepel. Re­formátus egyháza ekkor már hat­­hét évtizedes múltra tekinthet vissza, a református templom azonban csak 1704-ben épült meg, amikor a község lakossága már kellően megnövekedett. A katholi­­kus templom, melynek helyén azóta új tempóm épült, 1787-ben készül el, hét évre a plébánia megalakulása után. A XVIII, század végén a helység már egyi­ke a jelentősebb Duna-Tisza közi településeknek. Ekkor, 1794- ben országos vásárok tartására szóló szabadalomlevelet nyer, ami fejlődését ugyancsak erőteljesen előmozdítja. A községhez tartozó számos puszta és lakott telep kö­zül különös említés érdemel Kis­­bábony-puszta, mely hajdan, mint ezt Mátyás királynak egy ado­­mányleveléből tudjuk, Solt várme­gyéhez tartozott. OR GO VÁNY. A középkorban kúnok lakták. 1436 és 1505 között a halasi szék­hez tartozott. Ezidőtájt már a népe­sebb kún települések sorában ta­láljuk. Az 1559. évi török kincs­tári fejadólajstrom önálló község­ként tartja számon. A hagyomány szerint a török hódoltság alatt nyer­te a nevét a helység Kargola néven ismert dűlője: Kargola ugyanis török szó "és értelme: Isten se­gíts! 1649-ben mint pusztát Va­dászi Pál, a füleki lovasok kapi­tánya nyeri adományul. A hely­ség, mely közben benépesedett, nemrég még Kúnszentmiklóshoz tartozott, mint annak külbirtoka és csak 1901-ben alakult önálló községgé. PESZÉRADACS. A török hódoltság után végre­hajtott összeírásokban még nem szerepel. Az 1720. évi összeírás­ban találkozunk először nevével, de ekkor is: Adacs Bogyiszló­­hoz, Peszér pedig Kecskeméthez tartozott. Később Adacs külön község, mely 1848-ig a ráczkevei uradalom birtoka, míg Peszér az uralkodócsalád birtokába kerül. A két puszta egyesítése 1873-ban történt, amikor is önálló község­gé szervezték át. A helységhez több puszta és lakott hely tarto­zik. SZABADSZÁLLÁS. A XV. század végén és a XVI. század elején már népes helység. Igazolja ezt az 1559. év török kincstári fejadólajstrom is, mely­ben 37 adóköteles házzal szere­pel. A XVI. század végén Hüsz­­szein budai bég birtokában talál­juk. A török hódoltság erősen ALBERTI. A XIV. században az Alberti­­család, illetve leányági örökösei birtokában találjuk. Bár a követ­viszavetette fejődésében, mert pél­dául az 1633—34. évi török adó­­lajtromban már csak 14 adóköte­les házzal szerepel. Református egyháza ekkor már fennállott. Református temploma 1628-ban épült. A hódoltság alatt mégsem pusztult el teljesen. 1703-ban a bácskai rácok rajtaütöttek a köz­ségen és 30 lakosát lemészárol­ták. A gyors népesedésnek indult helység 1789-ben postahivatalt kapott, 1819-ben országos vásárok tartására szóló szabadalomlevelet nyert. A községnek kolerából, tüz­­ből, vízből is kijutott: 1746-ban kolera, 1796-ban tűzvész és 1838- ban árvíz pusztít. A község ven­déglője és mészárszékének 1840 körül Petőfi Sándor apja, Petro­­vics István volt a bérlője, aki miután nagyobb bérösszeggel hát­ralékban maradt, kénytelen volt szántóföldjét a községnek áten­gedni. A birtok még ma is mint „Petrovics-föld“ szerepel a köz­ség nyilvántartásában. A köz­ség egyik temetőjében, az ú. n. Felsőtemetőben nyugszik Prielle Kornélia, az országos hírű szi­­nésznő, aki egyidöben Petőfi Sándor menyasszonya volt. TASS. 1284-ben István, a királyné tárnokmestere nyeri adományul. Ekkor, mint puszta szerepel, mely az Ákos-nemzetség birtokaival ha­táros. A későbbi századok folya­mán sem tartozott a lakottabb he­lyes sorában, mert az 1633—34. évi török kincstári adólajtsromokban mindössze négy adóköteles házzal szerepel. Református egyháza 1626-ban már fennáll, temploma pedig 1644-ben épült. A hódoltság végszakában sem pusztul el a köz­ség, az 1690—95. évi összeírások­ban ugyanis a lakott helységek között találjuk. A szatmári béke­kötés után benépesül. Ezidőájt ne­mesi község, földesurai a XVIII, században: a Yégh-család, Ber­­náth Zsimgond, Szemere Pál. Má­­riássy István, majd a Sőtér-, Fáy-, Kandó-, Szemere- és Bernáth­­családok, a XIX. században 1848- ig: a Földváry-, Madarassy- és Bernáth-családok. 1741-ben pestis, 1820-ban tűz pusztított a község­ben, mely ez alkalommal porig égett. A községhez számos puszta és egyéb lakott hely tartozik. kező századok alatt lakott hely, mégsem tud községi keretet al­kotni. A török hódoltság még ke­vés lakosságát is szétszórja. A török kitakarodása után a Sáfár-, Monori járás 25 —

Next

/
Thumbnails
Contents