Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)

II. rész. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye megyei városainak és községeinek története

a XVIII, század utolsó évtizedei­ben még kisebbségben voltak, mégis kerek 100 évvel előbb épí­tették fel templomukat, mint az evangélikusok: a katholikus tem­plom 1771-ben, az evangélikusoké 1871-ben épült. Közben a község a Grassalkovich-család birtokából báró Sina Simon tulajdonába ke­rült, hogy ezután banktulajdonba menjen át: előbb a Belga Banké, majd a bécsi Forgalmi Banké. Ezután Boronkay László és Lu­kács Antal a főbb földesurai, akik alatt a község gyors fejlődésnek indul. DÄNY. A községházán látható az ú. n. Sebestyén-emlékről a hagyomány azt tartja, hogy egy lófarkhoz kötött és halálra hurcolt Sebes­tyén nevű magyar emlékét őrzi a tatárjárás idejéből. Sebestyén nem akarta elárulni az elbujdosott la­kosság rejtekhelyét és ezért hur­colták halálra a tatárok. Ha írá­sos bizonyitékaink nincsenek is arról, hogy a tatárjárás idején már lakott hely, egyéb jelek alap­ján mégis valószinünek látszik, hogy Faluhely nevű dűlőjén állott ezidőtájt a község. Egy századdal később kelt oklevelekben azon­ban már szerepel a község. 1324- ben Dani, 1463-ban Dán és Wydan néven említik. A XV. század má­sodik felében a Perényi-család birtoka. A török hódoltság alatt a község, ha nem is fejlődik to­vább, de nem is pusztul el, oly­annyira, hogy plébániája 1673-ban is fennáll. A XVIII, század elején a község lakossága új települők­kel szaporodik. Plébániáját, mely a század elején átmenetileg a zsámbéki plébánia egyházi fenn­hatósága alá tartozott, 1749-ben újjászervezték és ugyanez év­ben indul meg anyakönyvvezetése is A XVIII, század elején a köz­séget előbb gróf Starhemberg Guidó, majd gróf Grassalkovich Antal birtokában találjuk. A XIX. században a gödöllői uradalom birtokállományába kerül. GÖDÖLLŐ. A község határában felszínre került ásatási leletek gazdag­sága arról tanúskodik, hogy már a honfoglaláselőtti időkben is je­lentős település lehetett. Első írá­sos emléke azonban 1835-ből szár­mazik, holott bizonyosnak látszik, hogy már Arpádházi királyaink alatt is fennállott. Legrégibb ok­leveleinkben Gudallew, Guduel­­len, Gedele, Gedelő néven szere­pel a község, melyet egy 1349-ből származó oklevél azonban ismét pusztának tüntet fel. Ekkor Po­hárnok Péter tulajdonában volt, mely mint Nagy Lajos adomá­nya jutott kezére. Pohárnok Péter a birtokból unokaöccsének, Pohárnok Györgynek is részt juttatott. Amikor a Pohárnok­család kihalt, Zsigmond ki­rály feleségének, Ciliéi Borbá­lának ajándékozta (1405). Majd Borbála királyné kezére került a birtok, melyet aztán Tamási Henrik vett bérbe. De nem sokáig marad felségáruláson ért bérlője kezén: Ulászló király Roz­­g o n y i Jánosnak adományozza. A Rozgonyi-család 1527-ig ül a birtokban, mely remek fekvé­sével már ekkor magára vonta a figyelmet. A XVII. században K ü r t h y Vámossy István bir­tokában találjuk, melyben III. Ferdinánd 1655 március 24-én kelt adománylevelével újból meg­erősítette, 1723-ban gróf Gras­salkovich Antal tulajdonába kerül a hatalmas birtoktest, mely pompaszerető földesura alatt ha­talmas átalakuláson megy keresz­tül. Gödöllő középpontjává az 1744-ben elkészült Grassalko­vich kastély vált, hol egymást követték a fényesebbnél-fényesebb ünnepségek. A gróf szívesen tar­tózkodott pompás kastélyában és minthogy szenvedélyes vadász is volt, aki a környék minden zegét­­zugát bejárta, a kastély környe­zetére is nagy gondot fordított. 1751 szeptemberében Mária Te­rézia királynő is megfordult Gödöllőn, hol Grassalkovich Antal világraszóló pompával fo­gadta. Erre az alkalomra építtette a gróf a királynő aranyozott vö­rös márványhálószobáját. 1752-ben épül fel úgy a katholikus. mint a református templom. 1765-ben újabb királyi látogatója akadt Gödöllőnek: Albert lengyel ki­rály és felesége, akiknek tisztele­tére az ország színe-java felvo­nult. Gróf Grassalkovich Antal fia. aki ugyancsak Antal volt és akit TI. József hercegi ranarra emelt, csak élete utóján töltötte napjait Gödöllőn, melyre így apja halálával ismét csendes napok virradtak. A herceg inkább Bécsben élt, olyan fényűző életet, hogy költséges kedvteléseire Gödöllőn kívül egész vagyona rá­ment. Gödöllő a herceg távollété­ben is tovább fejlődött. 1805-ben, amikor Napoleon hadai Bécs felé közeledtek és a királyi ud­var Budára, a királyné és Fer­dinánd trónörökös Kassára me­nekültek, Gödöllő ismét magas ven­dégeket üdvözölhet falai között: október 30-án Ferdinánd trón­örökös és Ludovika főherceg­asszony, útjukban Kassa felé egy éjjelt a Grassalkovich-kas­­télyban töltenek. November 30-án, amikor Bécs már Napoleon ke­zén volt és a Szent Koronát Mun­kács várába vitték, a koronázási kincseket is itt őrizték egy éjen át. Munkácsról visszajövet, 1806 március 22-én ismét itt pihentek meg a Szent Koronával. 1809-ben Bécs ismét Napoleon kezébe esik: a királyi család és az udvar újból menekülni kénytelen. Ekkor a királyné anyja, Mária Beat­­r i x főhercegnő és Miksa fő­herceg egy hónapot Gödöllőn tölt (május 20-ától június 18-ig). Ez alkalommal Károly Ambrus főherceg, Magyarország herceg­­prímása és Kármánházy Lász­ló váci püspök a pünkösdi ünne­peket Gödöllőn töltötték. Június 18-án, amikor Győr eleste után Budáról Egerbe utazott, a király­né is vendége volt egy napig Gö­döllőnek. Herceg Grassalkovich An­tal 1827-ben bekövetkezett csődje óta haláláig (1841-ig) állandóan Gödöllőn tartózkodott, ami csak hasznára vált az uradalomnak. A herceg azonkívül, hogy birtoka és a község fejlesztését állandóan szem előtt tartotta, névnapján min­den évben vendégül látta Gödöllő lakosságát. A herceg halála után özvegye szegényházat alapított, mely ma is fennáll. Gödöllő a szabadságharc moz­galmas hónapjaiban is kiemelkedő szerephez jut. Amikor 1849 feb­ruárjában Windischgraetz herceg az osztrák hadakkal a Tisza felé nyomult, itt ütötte fel főhadiszállását. De az isaszegi csata után menekülni kénytelen és Gödöllő április 7-én vérontás nélkül Görgey kezére jut. Hon­­védeink elé szomorú látvány tá­rul: a híres gödöllői díszkertet és vadaskertet a császári sereg fel­dúlta. Kossuth Lajos, aki Gör­gey v e 1 egy napon vonult be a siralmas állapotban hagyott köz­ségbe, innen intézte másnap, áp­rilis 8-án, húsvét vasárnapján gyújtó szózatát a nemzethez. A kastélyt kórházzá alakították át. Július elején a császári sereg se­gítségére hívott orosz csapatok főparancsnoka, herceg Paskie­­vich egyik hadosztályát Gödöl­lőre rendelte, hol a megszálló se­reg egyik parancsnoka, Adler­­b e r g tábornok azonnal hadisar­cot vetett a községre. Eisner János, a község bírája azonban bátor fellépésével megtagadta a hatalmas hadisarc kifizetését és mire egyezkedésre került volna a sor, Paskievich Yácra ren­delte a hadosztályt. Grassalkovich hercegné halála után gróf Héderváry V i c ţ a y Károly birtokába került az uradalom, mely azonban 1851-13

Next

/
Thumbnails
Contents