Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)

II. rész. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye megyei városainak és községeinek története

ben ismét gazdát cserél: báró S i n a György veszi meg. Fia, báró S i n a Simon nem sokat törő­dik Gödöllővel: csak egyszer jár Gödöllőn, 1857-ben, amikor I. F e­­renc József körutat tett Ma­gyarországon. 1864-ben a Belga Bank tulajdonába megy át az uradalom, mely végül 1867 már­cius 22-én 1,870.000 forintért a magyar királyi kincstár birtokába kerül. 1867 március 31-én látogatta meg először I. Ferenc Józ se f az uradalmat. Szeptemberben már az egész udvar Gödöllő vendége. Mi sem természetesebb, hogy a község ezután gyors fejlődés­nek indul. E tekintetben különö­sen Beniczky Ferencet, a koronau radalom jószágkormány­zóját illeti sok elismerés. A mult század hetvenes éveiben egymást követik itt a fényes udvari és me­gyei ünnepségek. Lövőházának felavatása, mely az uralkodó­­család jelenlétében történt, orszá­gos esemény. Itt nevelkedik a „gödöllői királykisasszony“, Y a- 1 é r i a főhercegnő, aki felnőtt ko­rában is szívesen tartózkodik Gö­döllőn. 1878-ban a királyi család ismét itt van, 1879-ben az ural­kodó innen intézi hadparancsát a Boszniát megszálló csapatokhoz, 1881-ben Rudolf trónörökös és neje a görgényi vadászatokról viszatérve itt találkozik ismét a királyi párral. Valéria főher­cegnő férjhezmenetele után ritkul­nak Gödöllő királyi látogatásai. 1894-ben a tragikus véget ért Sándor szerb királyt itt látta vendégül vadászatra a királyi pár. 1895 őszén ismét itt tartóz­kodik a király. Erzsébet ki­rályné 1897 októberében élvezte utoljára szeretett Gödöllő magyar­jai hódolatát. Amikor a szeren­csétlen sorsú királynő emlékére Darányi Ignác, akkori földmű­velésügyi miniszterünk kezdemé­nyezésére országszerte megindult az .emlékligetek ültetése, Gödöllő volt az első, mely kegyeletét le­rótta. Az Erzsébet-park munká­latai közvetlenül a királyné meg­rendítő lialála után megindulnak. 1901-ben Erzsébet királynénak már szobra is áll a park hatalmas sziklacsoportja előtt. Leleplezése a király jelenlétében történt. IV. Károly, aki már trónörö­kös korában is többször megfor­dult Gödöllőn, ugyancsak szíve­sen tartózkodott a királyi család itteni rezidenciájában. A világ­háborút lezáró forradalom is itt érte. Innen menekült aztán 1918 október Bl-én a hajnali órákban Bécsbe. A szomorú emlékű tanács­­köztársaság alatt sötétmultú ele­meknek adott hajlékot a királyok fényes kastélya. Szerencsére nem sok kárt tehettek benne, mert az ország csakhamar felsza­badult a vörös uralom lidércnyo­mása alól. De Gödöllőnek is el kellett viselnie előbb az oláh megszállást, melynek során Ká­roly román trónörökös is meg­ragadta az alkalmat a királyi kastély meglátogatására. A meg­szálló csapatok tisztjei ekkor bált rendeztek jövendő uralkodó­juk tiszteletére. A táncestre Gö­döllő úri társasága is meghívást kapott, de egyetlen magyar sem akadt, aki ezt a nem is kétes megtiszteltetést elfogadta volna: a nagy garral előkészített ünnep­ség teljes részvétlenségbe fulladt. A nemzeti megújhodással újból szép napok virradtak Gödöllőre. Horthy Miklós kormányzósága nemcsak az országnak, hanem Gödöllőnek is visszaadta súlyát és fényét. Kormányzónk és csa­ládja újból feltámasztotta a ne­mes gödöllői hagyományokat. 1937 nyarán, amikor III. Victor Emanuel, az olasz birodalom csá­szára és felesége, valamint leá­nya az ország forró ünneplésétől kísérve meglátogatta hazánkat és kormányzónkat, a kiráyi vendé­gek Gödöllőt is megtisztelték lá­togatásukkal. Gödöllőhöz tartozik M ária­be s n y ő. A XIV. század második felében Horváthi Iván birto­ka. Gazdája hűtlensége miatt Zsiginond király 1387-ben 11 s­­v a i Leuszták, a későbbi nádor­nak adományozta. A török hó­doltság itt is csak pusztulást hagy maga után. 1726-ban Gödöllővel együtt, melyhez már előbb hozzá­csatolják gróf Grassalkovich Antal tulajdonába megy át. A gróf vallásos felesége 1759-61- ben Besnyő hajdani, elpusztult templomának helyén kápolnát és kolostort emeltetett. Búcsújáró­hellyé egy azóta üvegbúra alatt őrzött Mária-szobor tette, mely a templomromok közül csodás ép­ségben került elő. A búcsújárók egyre növekvő számára való te­kintettel úgy a kápolnát, mint a zárdát 1769—71-ben kibővítették. A kolostornak F e s s 1 e r Ignác, a kiváló történész is lakója volt. A templom alá temetkezett a Graş­ii o v i c h-család, melynek összes tagjai itt nyugszanak. A templom és a zárda megépülésének 1863 szeptember 5—8-án tartott száz­­esztendős évfordulóját 50.000 em­ber búcsúkörmenetével ünnepel­ték meg. ISASZEG. Középkori okleveleinkben szá­mos alakban szerepel neve: Irs­­vaszeg, Ilsvaszeg, Irswazegh, Ir­­sazeg, Irswazeg, Ilswazegh. 1259-ben itt győzte le IV. Béla fia, Ist­ván a kettejük között támadt ver­sengés miatt ellene vonult Henri­ket, aki IV. Béla nádora volt. 1430-ban a Rozgonyiak kezén ta­láljuk a községet, mely Zsigmond király zálogaként került kezükre. 1490-ben a Rozgonyiak zálogo­sítják el. Új földesura a széplaki Botka-család. A község katholi­­kus temploma ezidőtájt épül. Isa­­szeg, mely a XVI. század elején már népes helység, a török hó­doltság idején teljesen elpusztult. A török kitakarodása utáni évti­zedekben Verlain császári tábor­nok kezén van a birtok. Német családokkal telepítik be. 1734-ben Verlain utódai eladják gróf Gras­salkovich Antalnak. Ez évben in­dul a plébánia anyakönyvvezetése is. 1849 április 6-án a község határában Görgey Arthur döntő győzelmet aratott a herceg Win­­dischgrütz személyes vezérlete alatt álló osztrák hadak fölött. A fényes magyar győzelem emlékét honvédszobor hirdeti. KEREPES. A község minden valószínűség szerint már a XVI. században fennállott. Református egyházáról az 1626—29. évekből okleveles adataink vannak. Az 1633—34. évi török kincstári adólajstromokban a község hat adóköteles házzal szerepel. A török megszállás utol­só évtizedeiben teljesen elnépte­lenedik: az 1690. évi összeírás­ban az elhagyott községek sorá­ban találjuk. A szatmári békekö­tés után ismét gyorsan benépesül, úgyhogy Bél Mátyás 1737-ben a jelentékeny lakosságú községek között említi. Ezidőtájt megy át gróf Grassalkovich Antal birto­kába, a hozzátartozó néhány pusz­­val együtt. KISTARCSA. A XVIII, század elején végre­hajtott összeírás még pusztaként emlitik. Ekkor Szadához tartozott. Az 1715. évi összeírásban Kis- Tarcsa, az 1720. évben Puszta- Tarcsa néven szerepel. 1848-ig a váci püspökség birtokában talál­juk és ezidőszerint is a püspök­ség a legfőbb birtokosa. MOGYORÓD. Már az első Árpádházi királya­ink alatt fennállt. Határában, a mogyoródi völgyben folyt le az a véres ütközet, amelyben Géza her­ceg és testvére, László úgy szét­verte Salamon király hadait, hogy a király csak futással tudta meg­menteni életét. A község bencés apátságát Szent László királyunk 14

Next

/
Thumbnails
Contents