Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)
II. rész. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye megyei városainak és községeinek története
DUNAVECSE. A XIV. század elején a váci egyházmegye szigetfői főesperességéhez tartozik egyházilag. Plébániájáról elsőízben az 1332—34. évi pápai tizedjegyzék tesz említést. Közigazgatásilag ekkor és a későbbi évtizedek folyamán Fejérmegye solti járásában találjuk. Nevezetesebb földesurai: a mohácsi vész esztendejében és utáni mintegy másfél évtizedig L a s k i Jeromos, a XVII. század közepén a Földvár3'-család. Református egyháza már a XVII. század elején fennáll, sőt 1610-ben nevezetes református zsinat színhelye. A református templom, mely a török hódoltságon is átvészelt, 1640-ben épült. A török megszállásnak ugyan kárát látta, de az 1690. évi összeírás még mindig népes helységnek mutatja. Az 1754-ben végrehajtott nemesi öszszeírás változatlanul a Földvár y-családot jelöli meg földesurának, de Jelenffy Lénárt Jánosnak is birtoka van itt. 1761-ben országos, 1832-ben hetivásárok tartására kap jogot, ami további fejlődésének legfőbb tényezője lesz. 1838-ban és 1876-ban áradás, 1848-ban tűzvész pusztít a községben. Petőfi Sándor is megfordult itt, amiről emléktábla is beszél. A Földváry-család, melynek tagjai 1866-ban megosztoztak az ősi birtokon, még ma is nagy birtokkal szerepel a községben. HARTA. Első írásos említése egy 1289- ből származó oklevélben történik, amelyben mint a fehérvári vár tartozéka szerepel. Ekkor Fejérmegye solti járásához tartozik. A következő évszázadok alatt többféle alakban jelentkezik neve okmányainkban: 1409-ben Egyházasharta, 1455-ben Nagy-Harta. Mikolai Mihály és Bálint birtokolják ezidőben. A török megszállás elsöpri a föld színéről minden községi élet nyomát, úgyhogy a hódoltság utáni összeírásokban az elpusztult községek sorában találjuk. A XVIII, század elején Ráday Pál birtokolja, aki azóta jórészt megmagyarosodott evangélikus württembergi németekkel telepítette be a feldúlt, elhagyott helységet. Határához tartoznak még Dunatetétlen, Szüleölle és Érsekiharta puszták, valamint a XVI. században még önálló községként szereplő Hartai bojár és Hartaimikla puszták, melyek 1596- ban Szegedy Márton és András tulajdonában voltak. A helység evangélikus temploma 1792-ben épült. A reformátusok 1847-ben szervezték meg egyházukat. A községben óriási tűz pusztított. Több áradás is sújtotta. Ma egyenletes, nyugalmas fejlődés útján van. ORDAS. Árpádházi királyaink alatt a lakott községek sorába tartozik. A tatárjárás előtti időkben mint Villa Wrdas szerepel okleveleinkben. A kalocsai érsekség birtokában eltöltött évszázadok alatt állandóan müveit és lakott terület. A XVI. században új földesurakat kap, akiknek egyike-másika református lévén, református magyarokat telepit birtokaira. A református egyház a XVII. század első évtizedében már fennállott. A török hódoltság itt is otthagyta a pusztulás nyomait: csak néhány család tartja a községi élet folytonosságát. A török kitakarodása után ismét megszaporodik lakossága: 1720-ban már 32 adóköteles háztartást tartanak itt nyilván. Református temploma 1785—86-ban épült. Földesurai közül a legnagyobb hatással fejlődésére Rudnyánszky József (a XVIII, század második felében) és a Paksy-család (a XIX. század első felében) voltak. SOLT. Már a tatárjárást megelőző évtizedekben fennáll. Eredetileg kizárólag a kalocsai érsekség birtoka, de a középkor utolsó másfélévszázadában királyi adományozás folytán számos köznemes is birtokhoz jut itt. Ezidőtájt Fejér-vármegyéhez tartozik. Mint járási székhely hosszú évtizedekig törvénytevő gyűlések színhelye. Fejlődését és vagyonosodását már ez a körülmény is erősen előmozdítja. A török hódoltság azonban véget vetett virágzó községi életének, habár az 1690. évi összeírásban a lakott helyek között találjuk. De mint fontos dunai átkelőhely, ismét visszanyeri jelentőségét, olyannyira, hogy 1715-ben már mezővárosként szerepel. Fejlődése olyan rohamos, hogy míg 1715-ben 63 háztartással szerepel az adóösszeírásban, 1720- ban már 127 háztartást tartanak CSÖMÖR. Középkori okleveleinkben Chennor és Chemer néven szerepel. A török hódoltság alatt teljesen elpusztult. A XVIII, század elején nyilván. Földesurai a XVIII, században a Bosnyák-család örököseiként szereplő báró Révay-, gróf Nemes-, gróf Benyovszky-, báró Renant-, gróf Berchtold-, gróf Vécsey-, gróf Pongrác- és a gróf Cebrián-családok. A XIX. század első felében még mindig a Bosnyák-család örökösei, nevezetesen a Benyovszky-, Nemes- és Vécsey grófi családok a földesurai. 1848 után is a Nemes- és Cebrián grófi családok a legfőbb birtokosai. Református egyháza 1626-ban keletkezett. Katholikus temploma 1870- ben épült. A község határát a mult században ötször is elöntötte a Duna, mindannyiszor nagy károkat okozva. SZ ALKSZENTMÁR TÖN A határban vágzett ásatások és a Duna-szabályozás alkalmával felszínre került leletek szerint már a történelemelőtti időkben megült hely. A római megszállásnak is számos emléke fennmaradt. írásos említését először az 1332—33. évi pápai tizedjegyzékben találjuk. A XIV. és XV. században is többször szerepel okleveleinkben, de birtokosairól alig kapunk felvilágosítást. Fejlett községi élete mellett szól 1624-ből származó pecsétnyomója. Ekkor Loni-Szent Márton néven szerepel. Körülbelül ezidőtájt keletkezik református egyháza. A XVIII, század felvirágzása a község fejlődésében is jótékonyan kifejezésre jut, olyannyira, hogy a gyors elszaporodás folyományaképpen a szomszédos Csabány pusztát a község határához csatolják. Földesurai közül ebben a században a gróf Balassa- és a báró Amadé-család emelkedik ki. Szerepük a község fejlesztésében igen jelentős. Református magyar lakossága 1767-ben építi fel templomát. A községhez számos puszta tartozik, mint: Homokszentlőrinc, Csabony, Kisvadas- N agy vadas- és Szalkpuszta. Táborállás nevű dűlője történeti szerepre utal. A község földesurai közül gróf Vigyázó Sándor és gróf Festetics László jutottak a mult században kiemelkedő szerephez. földesura, a Wattay-család evangélikus tót családokat telepített le a termékeny határban, mely a század közepén gróf Grassalkovich Antal birtokába kerül. Habár a község katholikus lakói Godolloi járás 12 -
