Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)
II. rész. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye megyei városainak és községeinek története
francia lovag az adományul kapott birtokon erős várat emelt. A család magvaszakadtával Smaragd főispán családja ül a birtokba, melyen Keresztelő Szent János tiszteletére premontrei prépostság alapjait vetik meg. Plébániája is ezidőben keletkezik. A XIV. század közepén épített templom egyike legbecsesebb építészeti alkotásainknak. 1401-ben Zsigmond király a Maróthi-családnak adományozta a helységet, melyet közben a felségáruló atyai Szász János és a gyermektelenül elhalt Kükéi János is birtokolt. 1475-ben Sixtus pápa a pálosoknak juttatja a prépostságot, ami ellen a premontreiek többször is eredménytelenül tiltakoztak. 1490-ben Corvin János a helység földesura. A török megjelenésével vége szakad minden községi életnek, annál is inkább, mert a megszállók a hajdani várat újból erősen kiépítették és a község, valamint környéke állandó csatározások színhelyévé vált. A magyar csapatok ismételten támadták a zsámbéki török várat. Különösen Veszprém és Győr kapitányai jeleskedtek e harcok során. Végül is, miután a várat rommá lőtték, magyar kézre kerül a helység, de néhány évtized múlva ismét megfészkeli magát benne a török. De 1661-ben újból gazdát cserél: ekkor Batthány gróf veri ki innen a törököt, de három év múlva ismét ozmán kézre kerül a földig pusztult helység, hogy 1686 június 19-én végleg kitakarodjék onnan az ellenség. Ez volt Zsámbék legvéresebb napja, mert Bottyán János az esztergomi huszárokkal többórás harc után úgyszólván egyszálig megsemmisítette az ostromlott budai török helyőrség segítségére siető fehérvári török lovassereget. Az 1690. évi összeírás ugyan a lakott községek sorába veszi fel az elpusztult helységet, de adót egyelőre még nem vetnek ki rá. Ekkor a Zichy-család birtokában találjuk. A község a XVIII, század elején gyors fejlődésnek indult: 1720-ban már 108 háztartást írnak össze benne. 1725-ben vásártartási jogot kap. 1739-ben pestisjárvány pusztít, mely több mint 800 áldozatot követel. Zsidó hitközsége ezidőtájt már mintegy 100 lelket számlál és így Buda és Óbuda után következik zsidó lakosságának számával. 1763-ban földrengés remegteti meg a helységet, mely azontúl úgyszólván zavartalanul fejlődik. TELKI. Legrégibb községeink egyike, Szent István tiszteletére emelt bencés apátságát 1198-ban alapította Hédervári Micha bán. A bencések által meghonosított földmívelés és állattenyésztés gyors települési folyamatot indított meg, úgyhogy a XIII. század elején már népes községet találunk itt. Ezidőtájt még Telegni néven szerepel. 1277-ben a margitszigeti apácák birtokába jut. Nem sokkal később plébániája is megalakul. A XV. század derekán a APOSTAG. A határában feltárt őskori leletek gazdagsága tartós történelem- és honfoglaláselőtti településre utal. A mult század végén, amíg védőtöltés céljaira szét nem hordták, egy avarkorszakból fennmaradt gyürüalakú rom is állott határában. Arpádházi királyaink alatt ismét benépesül az egykori település. Egyházában 1318-ban nevezetes tanácskozás folyt: itt határozott a klérus a Róbert Károly által összehívott rákosmezei országgyűlésen követendő magatartásáról. A török hódoltság, ha nem is pusztította el egészen, de rendkívül megviselte. Az 1690. évi összeírás csak 4 lakójáról tud. A szatmári békekötés után újból megindul a hajdan virágzó katholikus község benépesítése. Evangélikus vallású tótokkal telepítik be, akik csakhamar megalapítják egyházukat: ide járulnak a vallásgyakorlatuktól eltiltott kiskőrösi evangélikusok is úrvacsorára. Református egyháza már 1629-ben fennállott, amiről a papjainak hiánytalan névsora is tanúskodik. Plébániája, mely a hódoltság alatt teljesen elpusztult, csak 1766-ban alakul meg újra. Tíz évvel később már katholikus temploma is áll. Izraelita lakosai is nagyobb számban voltak, mert imaházuk már 1768-ban fennáll. A XVIII, század közepétől a XIX. század közepéig négy nagy áradás pusztított a községben, melynek közben, 1825 április 27-én egy tűzvészt is el kellett szenvednie: a helység háromnegyede porig égett. DUNAEGYHÁZA. A XVIII, század elején keletkezett. Mint puszta a Paksy-család birtokában volt a török hódoltság alatti időkben. A család leszármazottai 1702-ben hozzáláttak ia termékeny terület benépesítéséhez, ami annál könnyebben ment számukra, mivel az idetelepített tót családokat nem jobbágyként, hanem szerződéses alapon verbuválták. Ilymódon itt ismeretlen Garai- és a guthi Országh-családot is földesurai között találjuk. A török megjelenése itt is véget vet minden életnek: lakóit elűzik, templomát földig rombolják. Az 1690—1695. évi összeírások az elpusztult helységek sorában tüntetik fel. Még 1737-ben is lakatlan. Csak a XVIII, század közepe táján költözik ismét élet az elhagyott határba. volt az úrbériség. A község lakossága még 1848 előtt magához kezdte váltani a szerződésileg bérelt birtoktesteket, sőt a további évtizedek folyamán a korcsniáltatási és a révbérjogot, valamint a kisebb királyi haszonvételeket is megváltotta. DUNAPATAJ. A középkor derekán a lakott helységek közé tartozik. Ekkor Fejér megye solti széke tartja nyilván. A XIV. század végén még királyi birtok. Valószinüleg ekkor nyeri királyi adományul a pataji Zubor-család, amire egy 1421-ben kelt oklevél is utal. Plébániája is ezidőtájt keletkezik. Egy 1424-ből származó oklevél kétségtelenül bizonyítja, hogy ekkor már fennállott. Vásártartási jogát is ekkor nyeri. Gazdag termőföldje és megértő földesurai élénk, zavartalan fejlődés útjára vezetik a községet, mely a XVII. század elején már mezővárosként szerepel. Fejlődését nagyban elősegítette nagyforgalmú réve is, mely már-már vásárváros jellegével ruházza fel. Református egyháza már a XVII. században fennállott. Anyakönyvei 1736-ban indulnak, templomuk 1773-ban épül. A török hódoltság természetesen Dunapatajt is visszavetette fejlődésében, de távolról sem szenvedett annyit, mint az ország egyéb községei. Első pecsétje 1704-ből származik. Ezidőben Rákóczi Ferenc oltalmát élvezi. A kuruc hadak nem is tesznek kárt benne, ami a község további fejlődésében is jótékonyan kifejezésre jut. Az 1720. évi összeírás ilymódon a legnépesebb mezővárosok között tartja számon. Földesurai a XVIII, században 1737-ben báró Száraz György, 1754-ben Rudnyánszky József, 1780-ban a Tahy-család, a XIX. században 1848-ig ismét a Száraz-család. 1727-ben létesült plébániája, 1756-ban kezdi meg anyakönyvvezetését és 1773-ban építi fel templomát. 1836-ban nagy tűzvész pusztít a vásárairól nevezetes községben, de a kiegyezés utáni idők már ismét régi jelentőségében mutatják a helységet. Dunavecsei járás ii
