Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)
II. rész. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye megyei városainak és községeinek története
1696-ban épül, plébániája azonban már 1692-ben fennáll. 1737-ben gróf Esterházy József birtokolja, de 1754-ben, mint az ekkor végrehajtott nemesi összeírás tanúsítja, Tersztyánszky József, Esztergommegye alispánjának birtokában találjuk. 1770-ben Majthényi Károly a helység földesura. Pilisvörösvár határában feküdt a középkor derekán Kande falu, mely előbb a budai káptalan, majd később az óbudai apácák birtoka. A község eredeti neve Vörösvár volt. SOLYMÁR. A tatárjárás előtt királyi birtok. 1255-ben IV. Béla cserébe adja a margitszigeti apácáknak egy Mécsé nevű birtokukért. Ezidőtájt a Baar-Kalán-nemzetségből származó Nána főispánnak is van birtoka itt. Vára már a XIV. században fennállhatott, mert egy 1401-ben kelt oklevélben utalást találunk reá. 1435-ben Borbála királyné a birtok gazdája, aki után Albert király özvegye, Erzsébet királyné örökli. A pénzszűkébe került királyné 1442-ben a Korbáviai grófoknak zálogosítja el a bőtermésü határt, mely azonban pár év múlva ismét gazdát cserél: az olnodi C'ziidarok tulajdonába kerül. De még ugyanebben az évben új gazdái is kénytelenek elzálogosítani a Rozgonyiaknak. A további négy évtized alatt ismét többször cserél gazdát: előbb Garai László, majd Garai Jób, Újlaki Miklós és Corvin János ül a birtokban, mely a jelek szerint Mátyás király idején vadászterület volt. A török hódoltság itt is csak a pusztulás nyomait hagyta maga után. Az 1690—95. évi összeírás az elpusztult községek sorába vette fel. A XVIII, század elején ismét benépesül. 1716-ban plébániát kap. Temploma azonban csak a XVIII, század végén épül fel, Majthényi Károly áldozatkészségéből. A templom barokk főoltára és szószéke, valamint tulipántos pántokkal díszített sekrestye-szekrénye mütörténeti érték. TINNYE. Első történetileg igazolt földesura a Délfranciaországból bevándorolt Aynard-nemzetség, mely III. Béla uralkodása alatt kapta adományul. A középkor hátralevő idején az óbudai és a margitszigeti apácák, valamint álagyar Balázs tulajdonában találjuk. A XIV. század közepe táján, Szent Jakab tiszteletére épült temploma a későbbi századok során elpusztult és csak írásos említés utal hajdani fennállására. A reformátusok egyházközsége 1663- ban már fennállott. 1715-ben a helység a nemesi községek között szerepel. Plébániája 1788-ban keletkezett. 1843 és 1846 között Kossuth Lajos itt élt, miután előbb megvette Somogyi Antal tinnyei nemes ember birtokát, mert csak eképpen szerezhetett jogot felszólalásra Pest-vármegye gyűlésein. Emlékét táblával megjelölt Kossuth-ház őrzi. Az 1846-ban épült Vásárhelyi-kastély könyvtára és múzeuma valósággal bővelkedik egyedülálló értékekben. Különös említést érdemelnek Kossuth Lajos kiadatlan levelei, a XVI. századból származó glagolita nyelvű oklevelek, a keszthelyi kódex egykorú másolata, valamint a történelem- és honfoglalás előtti idők leletei, melyek túlnyomóan a község határában kerültek felszínre és így beszédes bizonyítékai a terület ősi településeinek. TOR BAG Y. A hagyomány azt tartja, hogy a torbágyi erdőben vette át Árpád vezér Zalán bolgár fejedelem üzenetét követeitől. A község már 1332-ben fennállott. Ekkor a veszprémi püspökség budai főesperesi kerületéhez tartozott. A XV. század elején földesurai között találjuk Brankovics Györgyöt, a rác kényúrt, valamint ennek fiát, Lázárt, akinek gyermektelen halálával a helység guthi Országh Mihály birtokába kerül, mint Mátyás király adománya. (1459.) A török hódoltság a község minden életmegnyilvánulását letarolja, úgyhogy a helység új telepítésre szorul. Katholikus plébániája már 1716-ban fennáll, miután már két esztendeje rendszeres anyakönyvezés számol be a község népmozgalmi jelenségeiről. A XIX. század első felében a gróf Sándor- és a Szily-családok a község főbb földesurai. Ekkor a helység még Kis-Torbágy néven szerepel. TÖK. Első írásos említését az 1633— 34. évi török kincstári fejadólajstromban találjuk, holott református egyháza már 1626-ban fennállott. Református temploma azonban csak másfélévszázad múlva, 1784-ben épül fel. Pedig az 1690. évi összeírás a lakott helységek sorában találja, sőt arról is tudomásunk van, hogy a pilisi járásban Tóthfalu után a legvagyonosabb község volt ezidőtájt. TÖRÖKBÁLINT. Nevét János, majd Ferdinánd király kapitányától, Enyingi Török Bálinttól vette, aki itt erős várat emelt, a mohácsi vész után előnyomuló török hadak azonban földig rombolták. A helység is a vár sorsára jutott. A török hódoltság utolsó évtizedeiben azonban ismét tanyát ver itt néhány család: szerbek és németek, akik 1720-ban már népes községet alkotnak. Plébániájukat azonban már 1702-ben megkapják, mely évben anyakönyvezésük is megindul. A vagyonosodó község a század közepe táján a jezsuita rend birtokába kerül. A rend feloszlatása után gróf Majláth József szerzi meg tulajdonjogát: a rendházat kastéllyá építi át és mintagazdaságával a környék mezőgazdaságát fellendíti. A község ezidő óta szinte zavartalanul fejlődik. ÜRÖM. Egyike legősibb településeinknek. Már első Árpádházi királyaink alatt élénk községi élet színtere. A tatárjárást megelőző időkben a Baracska-nemzetség szállása és birtoka. A nemzetségből származó Baran Hippolit magvaszakadtával a birtok egy része a baracskai monostor tulajdonába megy át, majd egy századdal később az óbudai apácák birtoka. A török hódoltság Üröm fejlődésének is véget vet, úgyhogy a török fejadólajstromok csak mint pusztát tartják számon. Az 1695. évi összeírásban a községnek semmi nyomát nem találjuk. A XVIII, század elején, miután előbb pestis tizedelte meg lakosságát, ismét benépesül, kizárólag német családokkal. Katholikus templomát a század közepe táján emelhették, de 1765-ben már bizonyíthatóan fennállott, plébániája azonban csak 1821-ben alakul. 1800-ban József főherceg, Magyarország nádora birtokába kerül a község, miután előbb a bu,dai Klára-rendi apácák, majd a vallásalap birtokolja. Itt nyugszik a nádor első felesége, Alexandra Pavlovna hercegnő, I. Pál orosz cár leánya, akinek sírja fölött pompás görögkeleti kápolna emelkedik. A kápolnát I. Sándor cár 1883-ban renováltatta. 1838- ban kolera is pusztít a községben, mely 1848-ban a Buda ostromára induló honvédek táborhelye. ZSÁMBÉK. A francia származású Aynardnemzetség ősi birtokainak egyike. A XII. század végén bevándorolt 10
