Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)

II. rész. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye megyei városainak és községeinek története

ból. Katholikus temploma 1746-ban épül. A XIX. század elején itt plébánoskodott egyetemi tanársá­ga előtt rövid ideig Fejér György, a Codex Diplomaticus tudós szer­zője. 1843-ban nagy tűzvész pusz­tított a községben. Itt végezték ki a szabadságharc honvédéi az árú­­láson tettenért Miskey tinnyei szolgabírót. A község régi, könyv­táráról és műkincseiről híres kastélyának legutóbb a tragikus véget ért gróf Tisza István volt a gazdája. NAGYTÉTÉNY. A középkor derekáig vezethető vissza mai települése. Plébániá­ja már 1332-ben fennállott és a veszprémi püspökséghez tartozott. Ezidőtájt azonban csak egy Té­­tény név alatt ismert helység volt. Ezt 1405-ben a Kapronczai-család kapja királyi adományként Zsig­mondiéi, aki 1409-ben azonban viszaveszi a birtokot és kókai Kácsi János jószágaival kárpó­tolja a Kapronczaiakat. A XV. század elején hol Pest-, hol meg Fejér-megyéhez számítják a köz­séget, mely egy századdal később, 1525-ben, amikor ákosházi Sár­kány Ambrus tulajdonában talál­juk, városi kiváltságokhoz jut. A török hódoltság egyszeriben véget vet virágzásának, olyany­­nyira, hogy az 1690. évi össze­írás mit sem tud róla. Mégcsak az elpusztult vagy elhagyott köz­ségek sorában sem találjuk. 1712- ben települ ismét és 1720-ban már a nemes községek között szere­pel. 1739-ben báró Száraz György nevén találjuk a települést, mely földesura jóvoltából csakhamar kápolnához, majd 1742-ben római katholikus templomhoz jut. A szá­zad második felében a Tahy-csa­­lád, majd később a báró Pacassi-, a gróf Hadik- és a báró Rud­­nyánszky-családok birtoka. 1849 januárjában itt vonult vissza Buda felé Görgey, de egy seregteste, mely Zambelly ezredes vezetése alatt állott, még visszavonultában is győzelmet arat Edelsheim dra­­ganyosain. A község közepén régi épület áll, melyről azt tartja a hagyomány, hogy Mátyás király építette volt annak idején va­­dászfalkája számára. Innen is a neve: kutyavár. Ma cselédlaká­sul használják. A község határá­ban katonai gyakorlótér van. PÂTY. A honfoglalás előtti időkben is már lakott hely, mint ezt a hatá­rában feltárt gazdag régészeti anyag: őskori edények, fegyver­szerszámok és régi pénzek iga­zolják. A középkorban oklevele­inkben is többször szerepel. 1342-ben Paagli alakban ismerik. Ez­időtájt a telki apátsághoz tarto­zik, de csakhamar a tergebeczi Dobák-esalád birtokába kerül. Az utolsó Dobáknak 1404-ben bekö­vetkezett halála után Kővári Pál és Kiscsalomjai János fia, Val­­kán tulajdonába megy át mint királyi adomány. Református egy­háza már 1626-ban fennáll és pap­jai névsorát 1640-től ismerjük. A török hódoltság, ha fölötte sem mult el nyomtalanul, mégis a la­kott községek sorában hagyta meg. A XVIII, század folyamán, amikor a gróf Koháry- és a Bos­­nyák-család birtokában találjuk, benépesülése igen erőteljes. 1770- ben a telki apátságnak is jelen­tős birtokai vannak itt. Reformá­tus temploma 1783-ban épül. Ne­vezetes épülete a községnek az 1825-ben épített Splényi-kastély, melynek kerti vasrácsa 350 régi puskacsőből áll, ami a Bach-kor­­szak alatt a kastély tulajdonosait gyanússá tette és fegyverrejtege­tés címén már-már eljárás indult ellenük. Országos nevezetessége még a kastélynak: 7000 kötetes könyvtára, rendkívül gazdag és nagybecsű érem-, metszet- és ás­­ványgyüjteménye, valamint régi mesterek müveiben bővelkedő kép­tára. PERBÁL. Nevét Perbaldus remetétől, Szent István gyóntatójától vette. A szentéletü remete öreg korára ide vonult vissza. Híre valóságos zarándokhellyé tette remetelakát. Sokan hívei közül le is teleped­tek, hogy állandóan közelében lehessenek a példáséletü barát­nak. A település az Aynárd­­nemzetség ősi birtoka. Plébániája 1332-ben már fennállott, de min­den valószínűség szerint jóval korábban keletkezett. A XIV. században a veszprémi püspökség budai főesperesi kerületéhez tar­tozott. Ezidőtájt Prebor néven említik okleveleink és az Aynárd­­nemzetségből származó Atyai-, Kükéi Ainárdfi- és a Görögmezei Vér-családok a földesurai, de Atyai Szár János felségárulása és Kükéi János gyermektelensége miatt 1401-ben a Maróthi-család kezére kerül. 1401—1405. évi oklevelek templomát is említik, mely Szent Miklós tiszteletére épült. A török , hódoltság első századában puszta­ként szerepel a török kincstári adólajstromokban. Keresztény la­kosai ezidőtájt nincsenek. A török iga lerázása után elhagyott hely. Az 1690—95. évi összeírások még­sem emlékeznek róla. Még 1737- ben is lakatlan puszta. Ezidőtájt a telki apátság birtokában talál­juk. A következő években ismét betelepül. 1744-ben már anya­könyvet is vezet az új község 1753-ban a plébánia is új életre támad. 1842 augusztusában a köz­ség úgyszólván teljesen leégett, de néhány évtized alatt ismét fel­épült. PESTHIDEGKŰT. A tatárjárás előtt királyi bir­tok. A tatár elvonulása után IV. Béla a margitszigeti apácáknak juttatja egy más birtok fejében. A török hódoltság első századában a Budai szandzsákhoz tartozik, mely mint pusztát tartja számon kincstári adólajstromaiban. Az 1690. évi összeírás az elhagyott községek között tünteti fel, de a XVIII, század első évtizedeiben ismét a lakott községek sorában találjuk. Lakói ekkor már vala­mennyien németek. Római katholi­kus plébániája és plébániatem­ploma 1736-ban létesül, habár a község határában látható tem­plomrom, mely a XVII. századból származik, amellett szól, hogy a török hódoltság alatt is lakták a területet. A községhez tartozik Máriaremete, mely egyike az or­szág leglátogatottabb búcsújáró­helyeinek. Szentkútja és templo­ma 1899-ben épült. Máriaremete mint kirándulóhely is rendkívül kedvelt, mert hegyek között meg­búvó vidéke és ózondús, pormen­tes levegője a testnek is üdülést nyújt. PILISSZENTIVÁN. Településtörténete csak rövid múltra tekinthet vissza, de bené­pesülése annál gyorsabb volt. 1737-ben még mint pusztát tart­ják számon telekjogi feljegyzé­seink. Ekkor a budai Szent Ágos­­ton-rendi apácák tulajdona. A század közepén kezd benépesülni, ligyhogy 1770-ben, az úrbéri ren­dezés alkalmával felvett jegyző­könyvekben már helységként sze­repel. Katholikus temploma 1780- ban épült. Gyorsabb benépesülé­sének főként a határában feltárt, sok munkást foglalkoztató kő­szénbánya adott nagy lendületet. PILIS VÖRÖS VÁR, A XVI. század elején ülik meg a mai község helyét az első tele­pülők, bár határa már a római időkben megszállt hely. A török hódoltságon viszonylag kevés kár­ral vészel át. A török kitakaro­­dása után a község gyors fejlő­désnek indul. Az 1690. évi ösz­­szeíráskor lakói között postames­tert is találunk, ami arra mutat, hogy postaállomás is volt a köz­ségben. Katholikus temploma 9

Next

/
Thumbnails
Contents