Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)
II. rész. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye megyei városainak és községeinek története
1245-ben prodavizi ördög Miklós birtokai között szerepel Alsómácsa, mely cserébe más birtokért Zsigmond király tulajdonába kerül. A király néhány év múlva kénytelen volt elzálogosítani birtokai egyrészét: ekkor kerül a Rozgonyiak kezére Alsómácsa. A szandai Tárnok-családnak is volt itt birtoka, mely szintén zálogként megy át Dénes esztergomi érsek tulajdonába. A község a török hódoltság alatt, a XIY. században épült katholikus temploma kivételével, földig pusztul, úgyhogy az 1690. évi összeírásban a lakatlan helységek sorában szerepel. De lakói lassanként viszszatérnek. A XVIII, század közepén gróf Grassalkovich Antal szerzi meg tulajdonjogát: azóta a gödöllői uradalom sorsában osztozik. A községhez tartozó Kér pusztán a XV. század elején az akkori oklevelek tanúsága szerint templom emelkedett. A mult században végzett ásatások romjait valóban feltárták. Megyerkepusztán, Koronamajoron és Ujmajoron kivül a község határát alkotja még Ecskend is, melynek vadaskertjében román-gót stílusban épült királyi vadászkastély áll. A magyaros motívumokkal díszített vadászlakot koronázási ajándékképpen kapta I. Ferenc József. Az ecskendi templomhegyen egy középkori templom vagy kolostor alapjai, valamint egy kápolna romjai láthatók. A kápolnát a Giskra cseh zsoldosai elől idemenekült lakosság emelte. Mai katholikus temploma a XIV. században épült. HÉVÍZ GYŐR K. A középkorban Vámosgyörk néven szerepel okleveleinkben. Előbb a Pohárnok-család ül benne, de 1530 körül már Tahy Ferenc szigetvári kapitány és főlovászmester teszi rá a kezét. A török hódoltság itt is a pusztulás nyomait hagyta maga után. Ha az 1690. évi összeírás még az elhagyott községek sorában tartja számon, 1720-ban már népes helység. 1737-ben határán két uradalom osztozkodik: a hatvani és a bujáki. Két évtizeddel később már gróf Grassalkovich Antal birtoka és ezentúl a gödöllői uradalommal fejlődik. Római katholikus temploma még a török hódoltság előtti időkből származik, bár csak alapja és tornya maradt épen az utókorra. A községhez, melynek határában számos őskori edényleletre bukkantak, Tófalu és Szilosalja is hozzátartozik. IKLAD. 1377-ben a Kálnay-család megalapítója, Szendy István vajda kapja adományul, de 1422-ben már a szántai Laczk-család birtoka, hogy még ugyanez évben a király birtokába menjen át a község. 1461-ben a Sági-család tulajdonában találjuk. A másfélévszázados török megszállás úgy feldúlta, hogy még az 1720. évi összeírás is néptelenül találja. 1757-ben a helység akkori ura, Ráday Pál Württembergből és Stájerországból idetelepített ágostai evangélikus németekkel népesíti be. A Rádaykastélyban található számos müérték között három Mányoky-kép és egy 1615-ből származó kettősgyűrű érdemel elsősorban említést. KARTAL. A Kartal-nemzetség ősi birtoka. E nagybefolyású nemzetség, mely Korczán néven is szerepel okleveleinkben, a hét vezérek egyikének leszármazottja, tehát a helység határát már az első foglalás jogán szállta meg. Írásos nyomát azonban csak a XIII. század közepe táján találjuk e nemzetségnek. V. István király a Kartalok két ivadékát, Pétert és Ferencet a margitszigeti apácák birtokainak elpusztítása miatt birtokvesztéssel sújtja és az elkobzott birtokokat Zách Jób pécsi püspöknek adományozta. Péter a király kiengesztelése céljából kartali földjeit a margitszigeti apácáknak adta át és magának csak élethossziglani haszonélvezetet kötött ki.A terület a török hódoltság alatt teljesen elnéptelenedett, olyannyira, hogy csak a XIX. század elején kezd benépesülni, holott a XVIII, század közepén már gróf Grassalkovich Antal birtoka és a gróf, illetve utódai mindent elkövettek birtokuk benépesítésére. TURA. A középkorban az Akos-nemzetség birtokainak egyike. A XV. század elején az Ákos-nemzetségből származó prodavizi ördög Miklós tulajdonából csere útján Zsigmond király birtokába kerül. 1470 táján már hévízi Nagy Antal tulajdona, mely királyi kegy folytán minden adó alól mentesült tulajdonosa életében. 1510-ben már pecsétnyomóval hitelesíti a község írásait. A török hódoltság alatt sem néptelenedett el, mert a budai líva fejadólajstromaiban ott találjuk. A hódoltság után a herceg Esterházyak birtokába kerül és gyorsan benépesül. 1873-ban a község gazdát cserél. A község nevéhez egy nevezetes haditény emléke fűződik: itt támadta meg 1849 július 20-án Perczel honvédtábornok Tolsztoj orosz tábornok hadosztályát. Minthogy az erősen szorongatott orosz sereg segítséget kapott, Perczel kénytelen volt visszavonulni a többszörös túlerő elől. A hősi küzdelemben elesett honvédek sírja fölé a község egy befásított homokbuckán, az ú. n. Honvéd-erdőben emlékoszlopot emelt. VERSE G. A középkor elején már megült hely, de írásos bizonyítékaink csak a török hódoltság idejéből vannak létezését illetően. Ezidőtájt már népes község, mert a budai líva 1559-ből származó fejadólajstromaiban 46 adóköteles házzal szerepel. A török iga lerázása után a Podmaniczky-család birtokába kerül. A török megszállás Verseg fölött sem mult el nyomtalanul: lakossága megapadt, de katholikus egyházközségi élete megtartotta folytonosságát. Katholikus temploma már 1673-ban fennállott. Közigazgatásilag Verseghez tartozik Kiskartal puszta, ahol 1450 körül több országgyűlést tartottak. Itt épült fel a Podmaniczkyak híres kastélya, mely csaknem 30.000 kötetet számláló könyvtárával, ősnyomtatványaival és egyéb könyvritkaságaival egyike az ország legbecsesebb magánkönyvtárainak. Egy másik Podmaniczky-kastély, mely Fenyőharaszt pusztán áll, fegyver-, porcellán- és metszetgyüjteményéről nevezetes. A község határába tartozó Kerekharaszt pusztához nagy magyar fegyvertény emléke fűződik: itt győzte le Görgey a magyar szabadságharc idején az osztrák hadakat. Budakörnyéki járás ALBERTFALVA. Községi múltja a XIX. század éveiben kezdődik, amikor a terület a szász-tescheni Albert herceg birtokából a ráckevei uradalom tulajdonába megy át. A ráckevei uradalom prefektusa, Georch Illés 1819 március 1-én hirdetményt tett közzé, melyben évi 1 ezüstforint és 18 napi ingyenmunka fejében házat és földet Ígért az idetelepülőknek. Felhívása teljes sikerrel járt. A gyorsan felépült és terjeszkedő falut 1838-ban ár öntötte el. 1848-ig a promontori uradalom volt a földesura. A szabadságharc alatt véres ütközet színhelye. 7
