Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)
II. rész. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye megyei városainak és községeinek története
Grassalkovich Antal birtokába kerül, élet költözik az elhagyott pusztára, de benépesülése csak 1772-ben indul meg. 1848-ban a puszta egy része a gödöllői uradalomhoz tartozott. A helységhez Aszódi ASZÓD. A középkorban előbb O s z tm a c h, majd Aszú néven ismerik. A község alapját a premontrei rend Szent Keresztről elnevezett monostora és prépostsága veti meg. Hogy a rend mikor telepedett meg itt, arra vonatkozólag nincsenek megbízható feljegyzéseink, de bizonyosnak látszik, hogy a túróéi prépostságlioz tartozott. Zsigmond király idején királyi adományként a Pochuk-család birtokába megy át. A török hódoltság alatt teljesen elpusztult. 1688-ban az 0 sz t r o- 1 u c k y-család birtoka. Az 1690. évi összeírásban az elhagyott községek sorában szerepel. Az 1715 —20 évi összeírások nemesi községnek tüntetik fel. Ekkor Podmaniczky János a község földesura. A XVIII, század első felében zsidók is megtelepednek a helységben, amely 1761-ben vásártartási jogot nyer. A premontrei rend több pert indított egykori birtoka visszaszerzésére, de mindannyiszor sikertelenül. A község gimnáziumában diákoskodott az 1885—38. években Petőfi Sándor, akinek emlékét a gimnázium falába illesztett tábla őrzi. Evangélikus templomában egyes kutatók a premontreiek ősi templomát vélik felfedezni. A község országszerte ismert nevezetessége a mintaszerű állami javítóintézet. BAG. Hajdanában az Ákos-nemzetség ősi birtokai közé tartozott. A XIV. század végén Baag néven ismerik, de 1430-ban már mint Pagh szerepel okleveleinkben. Ezidőtájt megy át Zsigmond király tulajdonába. Addig prodavizi őrdög Miklós birtokában volt és csere folytán jutott a király birtokai közé, de néhány év múlva ismét új gazdája akad: a Rozgonyiak, akik előbb zálogul birják a nehéz anyagi viszonyok közé került királytól, majd örök adományul kapják 1438-ban Albert királytól. A mohácsi vész esztendejében Tahy Ferenc főlovászmester a helység földesura. A XVII. század hetvenes éveiben heves harcok dúltak itt, amikor a török a helység középkori templomát is földig tartoznak még: az 1690-es összeíráskor az elhagyott helységek sorában említett Alsóhernád- és Felsőhernád-puszták, valamint Lengyelfalva, Szentorbánhegy és Vatyapuszta. járás rombolta. Az 1695. évi összeírás .idején csak néhány lélek lakja. Néhány évtized múlva a Starhemberg és az Esterházy grófi családok birtokában találjuk. A község katholikus plébániája, a hódoltság alatt sem szűnt meg. Postahivatala már 1700-ban fennállott és így egyike az ország legrégibb postahivatalainak. A szabadságharc alatt, 1849 július havában a megszálló orosz csapatok itt vonultak át. Dusek Nándor akkori plébánosnak köszönhető, hogy semmi kárt nem okoztak, mert a község lakói jól megvendégelték őket. A mult század közepén és végén hatalmas jégverések pusztítottak a községben: azóta a helység lakói minden évben könyörgő zarándoklást tartanak Máriabesnyőre. BOLDOG. Egyike Boi’bála királyné ama községeinek, melyeket Zsigmond királytól 1424-ben nyert adományul. A XV. században Boldogfalva néven szerepel okmányainkban. A királyné halála után a Báthory-család birtokába jut. Ekkor Boldogazzonhatwana néven is említik okleveleink. 1686-ban, amikor az egri basa sereget küldött a keresztény hadak által ostromlott Buda felmentésére, Petneházy lovasai itt ütköztek meg a basa csapataival, melyek kénytelenek voltak Hatvanig hátrálni. A község, melynek plébániája már 1673-ban fennállott, a török hódoltság alatt csak keveset szenvedett. 1707-ben itt tartották meg Pest vármegye közgyűlését. A XVIII, század közepe táján a Grassalkovichok birtokába jut a helység, melyhez számos major és egyéb lakott hely tartozik. A Grassalkovich-család kihaltával előbb a gödöllői koronauradalomhoz csatolják, majd az uradalomfeloszlásakor a Karsai-testvérek szerzik meg tuladonjogát, hogy később a Hatvany-Deutsch-család birtokába menjen át legnagyobb része. DOMONY. 1430 és 1446 között Damony néven szerepel okleveleinkben. A törökvilág az elhagyott községek sorsát osztotta ki rá. A XVIII, század elején azonban lassanként ismét benépesül tót és magyar telepesekkel. Az ágostai evangélikusok, akiknek temploma a XVIII, század végén épült fel, 1681 óta vezetik anyakönyveiket. GALGAGYÖRK. A Széchy-család ősi birtoka. Amikor a gyermektelen Széchy István meghalt, János király Werbőczy Istvánnak adományozta. A török hódoltság alatt viszonylag nem sok kár érte, miért is az 1690. évi összeírásban a lakott községek sorában találjuk. Az 1720. évi összeírás a nemesi községek között tünteti fel. Körülbelül ezidőtájt épült evangélikus temploma. A tagosítás 1861-ben történt. A helység eredeti neve Tót-Györk volt s csak 1900 óta viseli mai nevét. GALGAHÉVÍZ. Az Ákos-nemzetség ősi birtokai közé tartozott. 1425-ben Tura, Szent László, Nyír, Szörény, Osztár, Monostorallya, Bag, Kis-Némedi és Váez-Hartyán helységekkel egyetlen birtoktestet alkotott és az Ákos-nemzetségből származó prodavizi ördög Miklóst vallotta urának, 1530 táján Tahy Ferencé a hatalmas birtok, mely már 1559-ben török megszállás alá kerül és a budai lívának fizeti adóját. Azon kevés helységek közé tartozik, melyek a török megszállás ellenére sem pusztultak el. Erre vall az 1690. évi összeírás is, melyben a legnépesebb helységek között találjuk. Népességben és adófizetési teljesítésben mindjárt Vácz és Zsámbók után következik. Katholikus egyházközsége már a XVII. század végén fennállott. A községhez, melynek előbb Heővíz, majd Hévíz volt a neve, Monostorliget, Teréztelep és Homokynétanya is hozzátartozik. A Császárúti-dülő I. Ferenc József látogatása emlékére kapta nevét. Valamikor hőforrások fakadtak itt: innen is a község neve. GALGAMÁCSA. Egyike az Ákos-nemzetség hatalmas birtokainak. Már 1284-ben a nemzetség birtokában találjuk. Minden jel szerint a Zsidó-nemzetségnek is része volt itt. Nevét is a Zsidó-nemzetségből származó Mácsától vette, aki 1237 és 1267 között élt. De annak lehetősége sem kizárt, hogy egy előbbi Mácsa volt a névadója. 1421-ben Alsómacha és Felsewmacha még két külön helység. 6
