Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)
I. rész - A Pilis-hegyvidék
nagy magyar többsége van) Dunabogdány és Solymár. A fentemlített községekben élő németajkúnk, akik évszázadok óta települtek be Magyarországra. teljesen asszimilálódtak és mindenkor jó magyar hazafiaknak bizonyultak. A tótság Pilisszentkereszten, Pilisszántón és Pilisszentlászlón alkot némi többséget, míg Piliscsabának és Pomáznak vegyes lakossága van, ahol az összes nemzetiségeket megtaláljuk a magyar ltóin. kath. templom belseje. többség mellett. A vidék egyetlen városa Szentendre, már nagy többségben magyar, de itt van a legtöbbféle nemzetiség, mert a már említetteken kívül itt még dalmátokat is találunk, akik szintén a török uralom bukása után telepedtek le. A németség eredeti jellegét csak Pilisvörösvár környékén őrizte meg. A szerbség szintén megőrizte ősi szokásait, de soraik egyre gyérülnek. A hajdani nagyszámú szerbségből csupán már csak Szentendrén, Pomázon a Budakalászon élnek csekély számban. A tótság teljesen megőrizte nyelvét, viseletét és hagyományait. Jellemző a magyarság türelmes és lojális nemzetiségű politikájára, hogy Szentendrén még ma is nyolc templom közül hat görögkeleti, szerb szertartású, elemi iskolái és külön tanfelügyelőségük van a városban, amely egyben a budai görögkeleti szerb püspökségnek is a székhelye. A vidék kulturális központja természetesen Szentendre város, ahol egy gimnázium, két leány- és egy fiú polgári iskola és öt elemi iskola működik. A régi kis város ódon házsoraival, zeg-zúgos utcáival és barokk templomaival festői látványt nyújt, úgy, hogy a város és környékét nyaranta nagyon sok festő keresi fel. A város számukra külön művésztelepet létesített. Újabban különben gazdasági szempontból is fellendült a város, amióta külön katonai helyőrséget kapott és több gyárat létesítettek. Az ország egyik legnagyobb papírgyárát szintén Szentendrén helyezték üzembe, azonkívül cementgyára, szerszámgyára ezren felüli munkásnak biztosít megélhetést. A környező dombok és a Dunapart nyaralókkal és villákkal népesedtek be. Az egész Pilishegyvidéken különben a textiliparnak vannak a legjelentősebb telepeik. Pomázon és Budakalászon három textilgyára működik, Pilisvörösváron a nagy barnaszénbánya foglalkoztatja a vidék legnagyobb munkástelepét. A földművelés leginkább a lapályos és dombos vidéken virágzik, a Duna völgyében és a medencékben. A legjelentősebb foglalkozási ág azonban az erdőművelés, tekintve, hogy a hegyeken mindenütt hatalmas erdőségeket találunk. A kereskedelem és az idegenforgalom az újabb időkben emelkedő tendenciát mutat. A szőlőtermelés, különösen Szentendre környékén s. mult században még nagyon virágzott és rengeteg embernek adott kenyeret. Az itt szüretelt borok vetekedtek az ország legjobb boraival. A XIX. század végén az országszerte dúló filoxeravész ennek a vidéknek a szőlőültetvényeit is kipusztította a budai szőlőkkel együtt. Ezt a csapást az addig virágzó Szentendre lakossága évtizedekig sínylette és csak most kezdi kiheverni, hogy a szőlő helyett a gyümölcstermelésre tértek át. Ez Bronz korszakbeli leletek. azonban a kezdet kezdetén van és még rengeteg föld hever parlagon, ahol egykor virágzó szőlőültetvények voltak és a gyümölcsfák betelepítésére várnak. A gyümölcstermelés szempontjából ez a vidék valóságos kincsesbánya. Kitűnő meszes talaja főleg a csonthéjasok termelésére alkalmas és az itt termesztett barack és cseresznye az ország bármelyik gyümölcstermő helyével felveszi a versenyt. A szentendrei egres viszont máris világhírű és még Londonba is szállítanak ki belőle vagontételekben. 127
