Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)
I. rész - A Pilis-hegyvidék
A szakszerű termesztés és értékesítés nagyobb szervezettséget igényelnek. Erre is történtek már kezdeményező lépések a kormány részéről, az úgynevezett hegyközségek alakításával. Ezek a hegyközségek hivatva vannak arra, hogy a gazdákat szakszerű tanácsokkal lássák el az értékesítés könnyebbétételére. Úgy az értékesítésre, mint az árak szabályozására azonban feltétlenül értékesítési szövetkezetekre volna szükség. Még a legutóbbi időkben is a közvetítő kereskedelem látta ;csak hasznát az egrestermelésnek és az a helyzet állott fenn, hogy a termelőnek sokszor a költségei sem térültek meg. Ugyanakkor a fogyasztó mégis meglehetős magas áron jutott az annyira fontos és egészséges gyümölcshöz. Kevéssé kedvező termés esetén az árak Pilishegyvidéki barlang. magasabbak ugyan, de viszont alig van mit piacra, vinni, míg bő termés esetén az árakat annyira leszorítják ezek a közvetítő kereskedők, hogy a kistermelők kénytelenek potom áron túladni keserves munkával termesztett gyümölcsükön. Renkívül előnyős helyzetet teremtett a gazdák részére ezen a téren a Hangya Fogyasztási és Termelő Szövetkezet, amely a gyümölcsbeérések idején képviseletet állított fel ezen a vidéken és működésük révén elérték azt, hogy a gazdáktól való gyümölcs átvételével megszűnt a termelő kiszolgáltatottsága a közvetitő kereskedelemmel szemben. A szentendrei szigeten, amely a Pilishegyvidéknek gazdaságilag szervesen összefüggő része, igen jelentékeny a földieper termelés. Az ország földiepertermelésének mintegy ötödrésze innen kerül ki. A főváros nagy felvevőpiacának közelsége érdemessé teszi az ezzel való foglalkozást és epertermés idején a Budapest felé menő hajók, teherautókaravánok tele vannak a szigetbeli szorgalmas magyar földművesség epreskosaraival. A közlekedési viszonyok az utóbbi időben meglehetősen javultak, különösen azóta, amióta megépült a budapest—esztergomi műút. így vált lehetővé, hogy az országúti forgalomba az addig elzárt sziget is bekapcsolódott. A forgalom főütőereitől távolabb eső falvak természetesen már nehezen közelíthetők meg és különösen télen sok nehézséggel kell az apró hegyifalvak lakóinak megküzdeni. Itt is sok lenne a tennivaló és ha Pilisszentlászló, Pilisszentkereszt, Pilisszentlélek és a többi kis falu felé korszerű időálló utakat építenének ki, könnyebbé tennék az ottani lakosság helyzetét. A Pilishegyvidék a fejlődés gazdag lehetőségeit nyújtja minden téren, de a főváros szempontjából, mint kiránduló és üdülőhely jön elsősorban számításba. Ezen a téren is sok történt már a vidék jólétének emelésére. A vidék községeinek érdeke, hogy a nyaralók és kirándulók minél nagyobb számban keressék fel, mert az idegenforgalom kereseti lehetőségeket nyújt. A békásmegyeri pünkösdfürdői és a csillaghegyi strandfürdők nyáron nagy tömegeket vonzanak, a túristák pedig egész éven át ezres csoportokban keresik fel a szebbnél-szebb kirándulóhelyeket. Itt sajnos rá kell mutatnunk egyes sajnálatos jelenségekre. A magánerdőbirtokosok érthetetlen álláspontja, hogy gyakran a legszebb helyeket elzárják a kirándulók elől és hiába tüntetik fel a túrista-kalauzok a barlangokat vagy a vízeséseket, — amelyeknek megtekintése élvezetet nyújtana az egészséges túrista-sport művelőinek, — mindenütt tilalomtáblák zárják el ezeket a helyeket.
