Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)
I. rész - Dr. Valkó Arisztid: Régészeti és történelmi emlékek a vármegye területén
zömök tornyok, de a csúcsív már jelentkezik. A falakat áttörik, nagy ablakokat vágnak. A korszak végén az építkezés könnyed lesz, a faltömegek súlyát a pillérek veszik át és az építkezés mindinkább a magasba tör. A gótikában egyszerre felszabadulnak a tömegek és nyúlánk, merész lesz az építkezés. A kor építészeit egy túlvilági sugallat fogja el, az ég felé törekszenek, elmélyedve a vallás mindenhatóságába. Középkori építészetünk egyik remekén, a zsámb é k i premontrei templomromon franciás elemek nyomulnak előtérbe. Belső szerkezete teljesen gótikus, mennyezete bordás kereszt-boltozattal volt fedve. Nyugati oldalán két hatalmas festői torony és kiugró erőteljes homlokzat, kelet felé, egymáshoz simuló három mellékhajó falának csonkjai, a déli oldalon pedig gazdagon faragott pillérsor bilincseli le a nézőt. A nemes arányok a kis méretek ellenére is monumentális hatást váltanak ki. A templomot és monostort II. Smaragd Comes alapította, aki 1205—6 között országbíró volt s 1222 körül halt meg. Űjabbi ásatások során a templomhoz tartozó zárda romjai is napvilágra kerültek. Az ó c s a i református templom valószínűleg a a XIII-ik század második felében épült, háromhajós, bazilikális elrendezésű. Nyugati oldalán két tornya van, kereszthajójából sokszögű apszis ugrik ki. Köteges pilléreinek gumós és lombos ékítményü fejezetein, déli kapubélletén és külseje koszorúpárkányának csúcsíves frízén kívül kevés a faragott dísze. A templom arányai hatalmasak, a kis tornyok azonban nem illenek kellően a testhez és nem érezzük azt a lenyűgöző hatást, amit Z s á m b é k vált ki belőlünk. A falazás remek technikája, a faragott kövek sokasága kiváló emlékünkké avatja. Világi emlékek a középkorból. Az egyházi emlékek mellett a középkorból már világi emlékek is maradtak ránk. Vármegyénk dombos és sík vidékein elszórva találunk várakat, váromladékokat, épületmaradványokat, melyek az egykori mult nagyságáról tanúskodnak. Esősorban Budapest műemlékeit kellene megemlítenem, de ezek leírása munkánk céljával ellenkezik. Azért csak néhány szóval említem fel, hogy a budai királyi várban több gótikus, részben eredeti, részben átépült építménnyel találkozunk. (Országház u. Úri u.) A történelmi Pilis megyének, a Budai és az Óbudai várakon kívül a középkorban csak néhány jelentősebb vára volt, így Visegrád, Solymár és Zsámbék érdemli meg, hogy tüzetesebben is foglalkozzunk leírásukkal. Visegrád már az Árpádok idejében szerephez jut. Vára a tatárjárás után újból felépül és IV. Béla Mária királynénak adományozza. Fellegvára 1255-ben fennáll és lakott. Hajdani fényét az Anjouknak köszönheti. I. Károly a vár tövében palotát építtet s példáját több főúr is követi. Nagy Lajos sokszor időzött falai között. Visegrád vára tulajdonképpen a XIV-ik században emelkedett igazi jelentőségére, Ócsai ref. templom távlati képe. midőn 1310-ben a Szent-korona őrzőhelyéül szolgált. Zsigmond császár uralkodása idején a német birodalom koronája is ide kerül. Az eredetileg gótikus várpalota Mátyás uralkodása idején 1483-ban renaissance stílusban újjáépül és oly pazar fényű lesz, hogy Castelli pápai követ földi paradicsomnak nevezi. A vár parkokkal volt körülvéve, melyben virágok, díszfák, szökőkutak és szobrok álltak. A vár aljában ekkor már virágzó, előkelő város fejlődött ki. Mátyás király halála után Visegrád fénye is elhomályosul. 1526-ban pálosok költöznek a várba. 1529-ben törökök foglalják el. 1684-ben Károly lotharingiai herceg visszafoglalja. 1702-ben osztozik a magyar várak szomorú sorsában: I. Lipót parancsára lerombolják. A várhoz tartozó és ma is meglévő Salamon toronyban Szent László 1082- ben Salamont elzáratta. Visegrád vára a magyar történelem legszebb napjait élte át és a jelen nemzedék kegyelettel őrzi megmaradt romjait. Zsámbékon a vár sorsa szinte összenőtt a monostor sorsával. Buda elfoglalása után a törökök Zsámbékot is birtokukba veszik és itt várat építenek, (1558) mely adatok szerint a török hódoltság alatt fennáll. 1581-ben a győri és veszprémi kapitányok merész támadással rommá lövik, de utána ismét török kézbe jut. A törökök kivonulása után a várkastély a Zichy grófok tulajdonába megy át. Jelenleg a Szent Keresztről nevezett apácák birtokában van, kik itt leányiskolát és internátust tartanak fenn. A török időknek szép maradványa látható ma is a község egyik terén; a török-kut, melynek vizét jelenleg is használja a község lakossága. A várkastélyban az építkezések során két románkori bronzzabla került elő. SOLYMÁR. A vár története. Egyes oklevelek szerint Solymár községet a Gizella királynővel bevándorolt erdőírtó bajorok alapították Szent István idejében. 1255-ben IV. Béla Hidegkuttal együtt a margitszigeti apácáknak adja cserébe a Mécsé nevű birtokért. Más források szerint a Baár-Kalán családjából származó Nána 103
