Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)
I. rész - Dr. Valkó Arisztid: Régészeti és történelmi emlékek a vármegye területén
tika, gyakori a grffmadár ábrázolása, vagy különböző keleti indamotívum. Eredeti ornamentikájuk nem volt, azért a szíjvégek, kardhüvely veretek simák, vagy ha díszesek, akkor bizánci ornamentikát alkalmaztak. Csepelről aranyrekeszes szablyaveret került a Nemzeti Múzeumba, Bocsáról arany szíjvégek, kehely, kürt, kardveret, Szentendréről aranygyűrűk, vaskengyelek, Peszér ad ácsról aranyfüggők. Előkelő avar lovastól származik a madarasi sírlelet, melyből aranyszíjvégek stilizált ornamentikával, aranylemezek, kardveret töredékei kerültek elő. Szokás volt, hogy a meghalt mester szerszamait, masvilági használatra a sírba tették. így került elő a g á t é r i sírmezőről az egyik ötvösmester préselő garnitúrája. Az avarok nagyobb telepeken úgynevezett gyűrűkben laktak. A sírmezők is ezek körül keletkeztek. Vármegyénkben sűrűn fordulnak elő leletek. Főbb lelőhelyeink: Bocsa, Gátér, Kecskemét, Kiskőrö s-V á g ó hid, K ecel, Madaras, Peszéradács, Szentendre, Zsámbék, Csepel. Honfoglaló őseink kultúrája. A honfoglaló magyarok utolsónak hozzák el Kelet nomád kultúráját erre a földre. Ornamentikájukban perzsa-szasszanida elemek uralkodnak. Tecnikájukban nagy szerepet játszik az öntés, előfordul a vésés is. Szeretik a tulipándíszt, a geometrikus, vagy szívidomú ábrázolásokat. Nagy súlyt fektetnek az ezüstből készült és aranyozott tarsolylemezekre (Kfélegyháza) és a különböző pitykékre (Törtei), ruhadíszekre, szíjvégekre. Őseink iparművészeti emlékeit nagyobbára sírmezőkről ismerjük. (Benepuszta, Cegléd, Jászkarajenő, Kecel, Kecskemét, Kiskőrös, Gödöllő, Solt, Soltszentimre, Rákospalota, Tört el.) A nomád kultúra továbbfejlődésének a kereszténység felvétele és az állandó letelepedés vetett véget. A királyság előszázadaiban még feltűnik itt-ott az ősi hagyomány, de az életrend megváltoztatásával és a nyugati kapcsolatok megerősödésével a mondák és mesék világába vész. Honfoglaló őseink kalandos természete monumentális művészet kialakulását nem tette lehetővé. E korból építészeti, vagy szobrászati emlékek nem maradtak. Mint a többi nomád népeknél, művészetük kezdetben a kisplasztikái tárgyak díszítésére korlátozódott. Lószerszámaik gazdag ornamentikával voltak ellátva. A fémművesség ki volt fejlődve és harci eszközeiket nagy gonddal dolgozták ki. így a szablyák (Kecel Benepuszta) pitykék, gombok (Törtei), aranyfüggők, (Kecel) csüngős ezüst boglárok, (Cegléd, Törtei) karperec szívidomú csüngőkkel, (Solt, Rákospalota) kardok, (Törtei), továbbá harci fokosok, lándzsák és a talált fegyverövek őseink rendkívüli müízléséről tatanuskodnak. Árpádkor emlékei. A kereszténység felvétele állandó letelepedésre késztette őseinket. Vármegyénk minden rögéhez fűződik valamilyen honfoglaláskori emlék. Tudjuk, hogy A 1 p á r o n a bolgár királynak volt vára, Pusztatetétlen határában pedig, a Pengyom-halmon állt a nagy honalapítónak, Árpádnak sátra, ahonnan harcait vívta. Szent István kora. Szent Istvántól kezdve a magyar művészet bekapcsolódik az európai stílusok nagy történeti rendjébe. Az építkezés kizárólag az egyház szolgálatában állott. Bazilika és román stílus. Stílusuk a bazilikaszerü román stilus volt. Jellemezte a félkörív, a zömök nagy tornyok, melyek tipikus magyar sajátosságként az épület négy sarkán voltak elhelyezve. Keleti oldalon apsis zárta le az építményt és általában háromhajósak voltak bazilikáink. Szent István korából sem világi, sem egyházi alkotás nem maradt vármegyénk területén. Tudjuk, hogy a nagy király hazánkat tíz püspökségre osztotta. Ezek között volt a kalocsai és váci püspökség is. ősi egyházaiknak ma már semmi nyoma nincs. A Kalocsán végzett ásatások kiderítették, hogy első temploma tiszta bazilika stílusban épült és építtetője Asztrik volt. Az egykori templom az idők folyamán teljesen elpusztult. Helyére a XVIII-ik században barokk stílű székesegyházat emeltek, amelyben ötvösművészetünk egyik remekét: Szent István ezüst hermáját őrzik. A XIII-ik századból csupán egy vörösmárvány királyfej-oszlop töredéke maradt fenn. Vác első székesegyháza Szent István idejében épül fel, de az idők viharai elsöprik és a késői barokkkorban klasszikus, olasz renaissance stilü egyház épül a helyén. Vármegyénk területén Szent István idejéből keresztény építészeti emlékről ezidőszerint tudomásunk nincs. Egy emlékről azonban nem szabad megfeledkeznünk, amely még a honfoglalás előtti korból maradt ránk. Ez pedig a fővárosunkban, legutóbb feltárt Cella Tricho ra-őskeresztény kápolna romjai. Árpádházi királyaink korából néhány sírmező anyaga juttatott szebb iparművészeti emlékeket a Nemzeti Múzeumnak. Főbb lelőhelyeink: Balot a-p úszta, Kikőrös, Pécel, Tápiószele. Román-Gót emlékek. Monumentális emlékeink szempontjából kedvezőbb helyzetben vagyunk a román, átmeneti és gót stílus korában. A magyar középkor igen szép emlékei tanúskodnak a hazánkban lévő kultúra magas színvonaláról. Vármegyénk legkiválóbb emlékeit Zsámbékon és Ócsán találhatjuk fel. Ide sorozhatjuk a főváros két igen szép emlékét; a Koronázó Mátyás templomot, az Óbudán feltárt, de visszatemetett templom rommaradványait és a Belvárosi templomot. E korszak kiválóbb egyházi emlékei a felsoroltakon kívül Bia, Isaszeg, Kecskemét, Nagykőrös, Páty, Pilisszentkereszt, Pesthidegkut, Ráckeve (gör. templom) Piliszentlélek és Soltszentimre helyeken találhatók. Az átmeneti korszakban még megvannak a román stílust jellemző hatalmas faltömegek, a 102
