Keleti Ferenc et al. (szerk.): Pest megye múltjából. Tanulmányok (Budapest, 1965)
Kosáry Domokos: Pest megye a kuruckorban
helyzet ezután vált volna tűrhetetlenné. Ellenkezőleg: korábban, az új hadellátási szabályzat előtt, még féktelenebbik élősködtek a nép nyakán. Hanem most már valamivel több értelme volt a levélnek: a megye több segítséget nyújthatott, főleg a károk beszámításával, hiszen a katonai rablás a nemességnek is sértette érdekét. S a panaszok évről évre hosszú sorban jelezték a rákospalotaiak bajait az „alámenő ő Felsége hadaitul való sok nyomorúság” miatt120, Vácszentlászló keserveit, hogy az egri vonalon mozgó németek menynyi ételt, abrakot, vonómarhát követelnek121. 1696 elején Pécel vádolja be a „fel s alá járó, jövő menő hatalmasokat”, akik, ha fuvart, szénát nem kapnak, „bennünket igen rútul vernek, taglanak”,122 Zsámbok kéri a porció teher könnyítését, mert „minyájan éhei halókká maradunk”123. „Abrakkal, kenyérrel nem győzzük” — írják a boldogiak.124 A fótiak is könnyítést kérnek: rétjeiket előbb Herbeville katonái élték fel (bár „injúriákkal személyünkben nem illettek”), majd olyan németek, akik a vonakodó bírót és esküdteket azonnal elverték.125 1701-ben Budakalász küld egy latin levélkét, hogy ha így megy: el kell költöznie, s mellékletül egy német tiszti nyugtát 184 font húsról és 368 font kenyérről 62 átutazó katona élelmezésére.126 „Igen útban lakunk”, — veszi át a szót Dékány Mihály monori bíró, felsorolva, hogy „az alá s fel járó németek” miatt, hogy kellett százával adniok fogatokat Pestre, Ceglédre, Szolnokra és még sokfelé.127 Folytatják a sort a domonyiak, csőváriak128 de még mindig 1701 első felében. Ezután valamivel kevesebb a panasz, vagy talán csak kevesebb maradt ránk. 1702 elején a „dunakeszi szegénység” inkább bejelentés formájában kéri annak beszámítását, hogy három csapatban átvonuló 135 németnek 630 font kenyeret kellett hússal és más egyébbel adnia.129 Igaz: e panaszlevelek, siránkozó hangszerelésükkel együtt, a kizsákmányolás elleni paraszti védekezés eszközei voltak, és adócsökkentésre akarták rábírni a megye urait. De ezt figyelembe véve is kétségtelen, hogy a kenyér- és húsbányának képzelt, volt hódoltsági terület elmaradt mezőgazdasága csak keserves erőfeszítéssel tehetett eleget az igények ráeső részének akkor, midőn Magyarországon 1699-ig állandóan 20-25 ezer lovas és ugyanannyi gyalog katonának kellett téli szállást, porciót biztosítani.130 Amennyire a jegyzőkönyvekből megállapítható, Pest megyének 1699-ben még majdnem 2100 porció terhét kellett viselnie (egy alkalommal külön is beszedtek 4300 mérő búzát), 1700- ban is még nagyjából ugyanannyit, 1701-ben azonban különböző részletekben már csak mintegy 900 porciót,131 hiszen megindult a császári erők nyugatra szállítása a spanyol örökösödési háború fő hadszíntere felé. 1702 novemberében Pest megyének már 115 katonát kellett kiállítania a sereg kiegészítésére.132 így talán nem egészen indokolatlan az a persze még részletvizsgálatokat igénylő feltevés, hogy a császári sereg viszonylag nagy, a porciókon nyilván az átmenő hadak igényével is túlmenő gabonaszükséglete volt az, amely átmenetileg kissé átalakította Pest megye agrártermelésének profilját: hiszen a porciók és a különleges szükséglet csökkenését megfelelő tempókülönbséggel nyomon követi, mint láttuk, a gabonatermesztés visszaesése, talán helyesebben: visszatérése a belső fogyasztáshoz illő, „normális” színvonalra. Talán az sem csak véletlen dolga, hogy az eltérés hol mutatkozik nagyobb és hol kisebb mértékben. A váci járásban szinte sehogy. A pilisiben a vetésterület egésze inkább nő, mint csökken e négy év alatt, csak belső profilja változik meg a búza rovására. Viszont nem teljesen meglepő, hogy a változás a leginkább állattenyésztő kecskeméti (és utána a solti) járásban a legfeltűnőbb: itt, amint lehetett, sietve, visszatértek az egyébként is kevesebb munkát igénylő, 37
