Keleti Ferenc et al. (szerk.): Pest megye múltjából. Tanulmányok (Budapest, 1965)
Krizsán László: Az 1919-es tanácshatalom és előzményei Pest megyében - Vigh Károly: Az ellenforradalom hatalomra jutása és rémuralma Pest megyében
„Tápiósápon a robotot megszüntették, a részt pedig megnagyobbították. Tápióbicskén is javult a helyzet. Az odahozott 25 idegen munkást elűzték . . ,”52 A Tápiószecsőn lefolytatott háromnapos aratósztrájk sikertelenségének legdöntőbb oka az volt, hogy e községben különösen sok csendőrt, sőt katonaságot is összpontosítottak. Ezek számos letartóztatást eszközöltek, s a község utcáin katonai járőrök cirkáltak.53 Az aratósztrájkokkal szemben a Pest megyei földmunkásokra legnagyobb befolyással bíró Várkonyi-párt, elutasító magatartást tanúsított. Yárkonyi szerint az aratósztrájk mindaddig nem hozhat lényeges javulást a parasztság számára, ameddig az egész országban ki nem épültek és akcióegységre nem léptek a földmunkásszervezetek. A párt vezetői körében az a nézet is uralkodott, hogy az aratósztrájk, a szervezettség bármilyen fokán, csupán részleges és időleges eredményeket hozhat. A szegényparasztok és földmunkások pedig nem elégedhetnek meg részleges eredményekkel. „A párt a jelzett mozgalommal szemben azt az álláspontot foglalta el, hogy a mezei munkások követeléseiket állítsák fel és terjesszék elő, a munkát azonban, amennyiben békés úton eredmény nem volt elérhető, ne szüntessék be, mert a munkabeszüntetés addig, míg az egész ország szervezve nincsen, a munkásokra káros következményekkel járna.”54 Az alföldi sztrájkmozgalmak sikereit — túlzottan hangoztatva a Várkonyipárt sztrájkellenes magatartását — a szociáldemokrata párt vezetői saját befolyásuk növelésére igyekeztek felhasználni, noha a párt vezetősége semmit sem tett az aratómunkások mozgalma érdekében, sőt a leghatározottabba ellenezte azt. De mivel a tömegek előtt sikerült fenntartaniok azt a látszatot, miszerint az aratósztrájkok sikeréhez személyes közreműködésükkel nagyban hozzájárultak, megnőtt befolyásuk a földmunkások körében ott is, ahol addig kizárólag Várkonyi pártjának akadtak követői. Ilyen előzmények után került sor Várkonyi mozgalmának párttá alakulási kongresszusára Cegléden, 1897. szeptember 8—10-e között. A „Független Szocialista Párt” alakuló kongresszusát Várkonyi május végére Zentára akarta összehívni. A május 23-i zentai „zavargások” azonban okot szolgáltattak a hatóságoknak a kongresszus eltiltására. A tiltó rendelet miatt Várkonyi Adán kísérletezett. Itt viszont a kivezényelt karhatalom a kongresszus napján elállta a községbe vezető utakat, s ezzel meghiúsította a kongresszus munkáját. A sikertelen kísérletek után a választás ismét Ceglédre, a független szocialisták első földműveskongresszusának színhelyére esett. A párt alakuló kongresszusán 123 helységből 239 küldött jelent meg. Zömmel a Viharsarokból érkeztek, de számosán képviselték Bihar, Hajdú, Pest és Szolnok megyét is. A független szocialista párt ceglédi alakuló kongresszusa azért jelentős nemcsak a Várkonyi- párt, hanem a mezőgazdasági proletárok és szegényparasztok mozgalmának egészére is, mert e kongresszuson született első ízben határozat a földosztásról. A „Ceglédi földosztó határozat” néven ismeretes követelés az alábbiakat tartalmazta: ,,1. . . . a papi birtokok állami kezelés alá vétessenek és azok az összes kincstári birtokokkal 5 holdas parcellákban, utólagos haszonbér fizetése mellett, haszonbérbe adassanak, 2. minden földbirtokos, kinek 100 hold földjénél több van, azt 5 holdas parcellákba osztva haszonbérbe adni köteleztessék, 20 305
