Keleti Ferenc et al. (szerk.): Pest megye múltjából. Tanulmányok (Budapest, 1965)
Krizsán László: Az 1919-es tanácshatalom és előzményei Pest megyében - Vigh Károly: Az ellenforradalom hatalomra jutása és rémuralma Pest megyében
A tőkések és földbirtokosok által kizsákmányolt proletariátus és szegényparasztság kétségbeejtően nyomorúságos helyzete termékeny talajt jelentett Pest megyében az erjedő munkás- és parasztmozgalmak számára. I. Forradalmi mozgalmak Pest megyében a századfordulótól a világháború végéig a) Munkásmozgalmak A magyar munkásosztály anyagi és politikai körülményeit általában az alábbi adatok jellemzik a századforduló korában: ,,A munkaidő átlag 11—12 óra, de van 16, 18 sőt 19 órás is; az átlagos napi kereset 50 krajcár és 1 frt 50 kr. között váltakozik . . . Magyarországon 160 000 munkás között 100 000 tanonc van. A tanoncokból 2—3 év múlva segédek lesznek, akik mint ilyenek munkát nem fognak kapni, miáltal a nyomort növelik.”1 „Magyarországnak 18 millió lakosa közül 800 000 bírja a választói jogi kiváltságot, a többiek jogtalanok, hazátlanok, semmik se.”2 A munkásosztály anyagi és politikai helyzetét ezen országos szinten jellemző adatok maradéktalanul vonatkoztathatóak a Pest megyei munkásság életkörülményeire is. A fővárosi és főváros környéki nagyüzemek munkásai —mint már említettük —- jelentős mértékben a peremvárosok és a Budapestet környező falvak lakóiból kerültek ki. Ezeknek mintegy 60%-a szakképesítéssel nem rendelkező, segédmunkás volt, s mint ilyen a legalacsonyabb munkabért kapta. Az egyébként is tűrhetetlenül hosszúra szabott munkaidőt a megyéből a fővárosba naponként bejáró munkások számára, 2—3 órával növelte meg az utazás. Az alacsony bér és a mai másfél, két munkanapnak megfelelő munkaidő mellett állandó létbizonytalanságot jelentett a nagyarányú munkanélküliség. Egy, a század eleji munkanélküliség arányát tükröző adat szerint az egy munkásra eső, munkában töltött napok száma csupán 223 nap volt évenként.3 A munkában töltött napok bére viszont oly alacsony volt, hogy abból a munkanélküliség 3—4 hónapjára semmit sem takaríthattak meg. Legsanyarúbb körülmények között, előttük a kilátástalan, nyomort ígérő jövővel, a tanoncok éltek. A nagy- és középüzemek, de gyakran a kisebb műhelyek tulajdonosai is azért foglalkoztattak a szakmunkás-utánpótlás igényeit sokszorosan meghaladó arányban tanoncokat, mert ezáltal a profitot fokozott mértékben növelő gyermekmunkaerőt törvényes keretek között zsákmányolhatták ki. A másod-, harmadéves tanoncok termelése ugyanis már alig maradt el a felnőtt szakmunkásétól, bére viszont csak egynyolcada volt. A tőkés kizsákmányolás óriási arányaihoz a legteljesebb politikai jogfosztottság és hatósági terror járult. A szocialista mozgalmak üldözésére a kormány minden eszközt felhasznált, s nem riadt vissza a koholt vádak alapján foganatosított letartóztatásoktól sem. A magyar munkásszervezetek üldözésére ürügyül használták fel a királynő ellen 1899 tavaszán Svájcban elkövetett merénylet esetét is, állítva, hogy a merénylet előkészítői kapcsolatban álltak a magyarországi szociáldemokrata párttal.4 A munkássággal szemben alkalmazott terror méreteit a szociáldemokrata párt 1899. évi kongresszusán ismertetett statisztika tükrözi leghívebben. Noha e statisztikai összeállítás az adatközlő levelek nagyrészének elkobzása miatt 294
