Keleti Ferenc et al. (szerk.): Pest megye múltjából. Tanulmányok (Budapest, 1965)
Wellmann Imre: Pest megye parasztsága és az úrbérrendezés
sere sem, minthogy — maguk a jobbágyok vallanak így — igen sok község határa oly szűk, hogy csekély számú lakosnak sem elegendő. A megye terjedelme a rétek nagyságának növelésére sem adhat kellő alapot, hiszen, ugyancsak a vallomásokból kitetszőn, több község gazdáinak alig van módjuk 3—4 szekér szénát is kaszálni. Ezért is, meg hogy a jobbágyok, ilyképpen töredéktelkekre szorulván, túl ne adjanak immár kevésbé szükséges igásállataikon, s így a király szolgálatában s a köz javában fogyatkozás ne álljon be, kérjük, maradjon meg a kaszáló kiterjedése 6 s 8 szekérben. S amennyiben előző osztályozási tervezetünk nem kerülne legfelsőbb jóváhagyásra, legalább ez az újabb kidolgozás s vele a helyi körülményeknek megfelelően javasolt urbárium nyerhesse el azt.82 Eddig a vármegye, ahol csak lehetett, törvényes intézkedéseket (nem utolsó sorban az 1514-i bosszútörvényt) próbált szembeszegezni az országgyűlés megkerülésével hozott úrbéri rendelettel. Most egyszerre azon vette észre magát, hogy — tulajdonképp felháborító módon — már közönséges jobbágyok tanúságát akarják kijátszani ellene S amikor ezt saját hozzáértő, lelkiismeretes és egyedül hitelt érdemlő munkájára hivatkozva próbálta elutasítani, a négy osztályos csoportosításba való kényszerű beletörődéssel egyidejűleg olyan könnyedséggel siklott el a telki állomány nagyságával s az urbárium-szöveggel kapcsolatos súlyos kifogások fölött, mintha természetes dolog volna, hogy az osztályozás terén hozott, igen meggondolandó áldozatért a másik oldalon valamelyes kárpótlást kapjon. A helytartótanács úrbéri bizottsága nem vonta kétségbe, hogy a megye a helyi körülmények ismeretében, híven s letett esküje szerinti figyelemmel járt el, a már korábban felhozott okoknál fogva mégis kitartott előző véleménye mellett. Alaptalan a megye félelme — fejtegette —, hogy az eredeti osztályozás megváltoztatása más vármegyéket elriaszt az úrbérrendezés lebonyolításának vállalásától, hiszen eszébe sem jut senkinek, hogy a királynő az egésznek felügyeletét csak tudomásul vétel célzatával tartotta volna fenn magának; ellenkezőleg, azért tette ezt, hogy változtasson, ha tapasztalt törvénytelen fogyatkozások azt mutatják, hogy a munkálatok nem felelnek meg az adózó nép szándékolt megtartásának — függetlenül attól, hogy királyi biztos irányításával, vagy anélkül mennek végbe. S bár Pest megye azt hangoztatja, hogy nem kell adni a jobbágyok bemondására, mert ők már hozzá vannak szokva, hogy ami kedvező, kisebbítsék, s túlozzák, ami hátrányos, az úrbéri bizottság azt különös figyelemben részesítendőknek véli s részesíti is. E bevallásoknak ugyanis a földesúr vagy embere jelenlétében kell történniük, aztán referálják azokat a megye közönségének, mely a helyzetet tökéletesen ismeri; ha tehát egyik részről sem mondanak ellenük, hanem felterjesztésre kerülnek, úgy, ahogy készültek, s ezenfelül az összesítő táblázatok adataival is megegyeznek: teljes hitelt érdemelnek. Ami pedig az osztályozást illeti — folytatja az úrbéri bizottság —, meg kell mondani, hogy a vármegye a királyi parancsnak nem tett eleget, a felhozott kifogásokat csak részben vette figyelembe. Az elrendelt új osztályozás helyett csak abból állt állítólag nagy lelki aggodalmak közt véghez vitt munkája, hogy az első osztályt meghagyta, ahogy volt, a másodikból 33 helységet a harmadikba tett át, ez utóbbiból pedig valamennyit a negyedikbe, holott a beneficiumok és maleficiumok egybevetéséből önként adódott volna ötödik osztály is az utasításnak megfelelően. Eszerint fel kellene hívni a megye rendéit, hogy az augusztus 25-i rendeletnek teljes mértékben és haladéktalanul tegyenek eleget. Ha mégis a királynő az eljárás meggyorsítása végett esetleg 190
