Keleti Ferenc et al. (szerk.): Pest megye múltjából. Tanulmányok (Budapest, 1965)
Wellmann Imre: Pest megye parasztsága és az úrbérrendezés
beleegyeznék, hogy a felterjesztett négy osztály maradjon, a telki állománynak az egyes osztályokban 24, 26, 28, ill. 30 hold szántóföldből s 8, 10, ill. Í2 szekérre való kaszálóból kellene állnia. Ezt javallja, amire már korábban hivatkoztunk: számos helység fölötte homokos határa, továbbá hogy a megye által javasolt telki állomány számos helységben a jobbágyföldek jelentős csorbulását eredményezné, s a parasztok kender, káposzta s más hasznos növények művelésére szolgáló földektől elesnének — egyszóval a vármegye tervezete a jobbágynép birtokállományának nem gyarapítását, hanem részben csökkentését szolgálná. Ugyancsak ki kellene tartani az általános Urbárium bevezetése mellett is, s hogy a megye — mint azt a helytartótanács leiratában mindjárt meg is hagyta — a kiemelt helységeken kívül még azoknak szerződéseit is terjessze fel, amelyekben a jobbágy vallomások ilyenre hivatkoztak.83 Az udvari kancellária, feltűnő módon, csak e két utóbbi dologban értett egyet a helytartótanáccsal, egyébként, ahelyett hogy az udvar álláspontját képviselte volna, szemmelláthatóan a földesúri felfogáshoz kanyarodott vissza. Úgy vélte, bizonyos fokig tekintettel kell lenni arra, amit a megye annyira átérezve hangoztat: hogy teljes hűséggel s szoros eskü által is lekötött nyugodt lelkiismerettel dolgozta ki a három osztályt, s ha azon, meggyőződését fenntartva, mégis változtat, csupán engedelmes készségből teszi, lelkének nagy felbolydulása árán. Bele kellene azért a négy osztályba nyugodni; ha ötödikre is erőltetjük, csak 3—4 helységet fog odautalni néhány mérőnyi szántóföldtöbblettel, ami nem ér fel azzal, hogy az úrbér szabályozása késik, s a megyének alkalom adódik lamentálni a lelkiismeretén tett erőszakért. Még súlyosabb panaszra adna okot, ha a szántóföldet a négy osztályon belül az úrbéri bizottság javaslata szerint 24—26—28—30 holdra szabnák; nem is lenne az méltányos, hisz a királynő már kimondta, hogy az első osztályban 22 hold elegendő, s így a javaslat a többi osztályt is indokolatlan növeléssel terhelné.84 Mária Teréziát azonban ilyen érveléssel nem lehetett levenni lábáról. Szilárdan kijelentette, hogy csak nagy kétségeskedés után enged öt osztályt illető elhatározásából, s az újonnan szerkesztett négy osztályhoz is csak a helytartótanács-javasolta szántóföld-nagyságokkal járul hozzá; rét-minimumnak pedig 6 szekérnyit akkor sem fogadna el, ha öt osztályt állítanának fel. S mindehhez bosszúsan még azt is hozzátette, hogy a munkálatok ilyen elhúzódása miatt végtére mégis királyi biztos kiküldésére lesz szükség.85 A kancelláriának nem maradt egyéb, mint fejet hajtva meghagyni a helytartótanácsnak: nyomban közölje e határozott és megváltozhatatlan döntést Pest megyével; adja értésére azt is, hogy az általánosan előírt nyomtatott Urbáriumhoz minden hozzáadás és változtatás nélkül tartsa magát, a meglevő és ezután kötendő szerződéseket a sedrián történő felülvizsgálat után terjessze föl, s ha csak nem akarja, hogy az uralkodó másként vessen számot vele, haladéktalanul fogjon hozzá az úrbéri szabályozás végrehajtásához és meggyorsításához.86 Ezt a rendeletet a helytartótanács már azzal a hozzátétellel továbbította, hogy a vármegye mielőbb jelentse: hány s milyen nyelvű nyomtatott példányra van szüksége az általános Urbáriumból.87 Pest megyének végtére is be kellett látnia, hogy a húrt nem feszítheti tovább. Ha volt a birtokos urak között, aki még mindig nem akart belenyugodni a dolgok ilyen alakulásába, azt alaposan kijózanította Szvetics főispáni helytartó, kihez gr. Eszterházy Ferenc kancellár nyomatékos felszólítást intézett az ügyben. Mindenekelőtt annak a szilárd bizalomnak adott kifeje191