Keleti Ferenc et al. (szerk.): Pest megye múltjából. Tanulmányok (Budapest, 1965)
Wellmann Imre: Pest megye parasztsága és az úrbérrendezés
törvényes védelem helyett rendszerint épp a földesúrnak nyújtott segítő kezet), immár van egy nagyobb hatalom is, mely törődik vele s beavatkozik érdekében. Első tekintetre nyilván hihetetlennek tűnt fel a szegény jobbágy előtt, hogy „ő legszentségesebb felsége” felfigyel az ő terheire, gondjaira, nyomorúságára, mégpedig nem másért, mint hogy neki hóna alá nyúljon, s megregulázza földesurát, ki eddig szinte korlátlan felsőséggel kanyarított el magának a község határából, sajtolt ki pénzt s természetbelieket tőle, hajtotta őt munkára, tört bíróként pálcát fölötte. Bizonyára akadt nem is egy a falubeliek között, ki begyökerezett fásult közönyében bizalmatlanul nézett a kérdések megválaszolásával meginduló eseménysor elé, s nem akart hinni szemének s fülének, hogy nem várt fordulat következett be a jobbágyság történetében. Vagy ha gondolta is, hogy lesz valami az egészből, ősi, ösztönös s már annyiszor beigazolódott gyanakvással méregette, mint mindent, ami új, s a megszokotthoz ragaszkodva, rossz következményektől tartott (nem is egészen alaptalanul). Másokban viszont, kik már az előző esztendőkben reménykedve kapták fel a parasztfelkelések Dunántúlról átsugárzó hírét, s nem egy helyen maguk is mozgolódni kezdtek, nagy várakozásokat keltett életre, hogy hozzájuk is eljutott az áhított királyi beavatkozás. Az írásba foglalt vallomások mindenesetre azt mutatják: Pest megye parasztsága élt az alkalommal, hogy végre elmondhatja, ami az utóbbi időben fokozott súllyal nyomja szívét. Arra kértek választ tőle: mennyi szántóföld s mekkora rét tartozik egy egész telekhez, lehet-e az utóbbin sarjút kaszálni; milyen előnyös és hátrányos adottságokkal rendelkezik a falu; vannak-e puszta telkek, mikor s mi okból keletkeztek, ki használja őket; örökös jobbágyok-e a községbeliek, vagy szabad költözésűek; urbárium, szerződés vagy puszta szokás szerint róják-e le földesúri szolgáltatásaikat, s mióta érvényesülnek azok; mennyit robotolnak s hányas igával, a robotnapokba a menetjövet idejét beszámítják-e; adnak-e kilencedet, mióta s miből, milyen egyéb szolgáltatásokkal s ajándékokkal tartoznak ? S minderre a nép az esetek túlnyomó többségében nem kurtán-kelletlenül, nem is sablonos-mechanikus módon felelt, hanem részletesen s eleven közvetlenséggel feltárta mindennapi életének számos vonatkozását a robotolás fajtáitól kezdve a gazdálkodásmódig. Meg kell hagyni: a megye emberei, kivált a kecskeméti járás területén, de a váci és a pilisi járásban is, elismerésre méltó munkát végeztek, mikor ilyen aprólékos gonddal rögzítették, amit a jobbágyok előadtak; ilyenformán e válaszok beszédes tanúi lettek a parasztság helyzetének az Urbárium bevezetése előtti időszakban. Igaz, a kép, mely e vallomásokból elénk tárul, nem teljesen kerek, nem is minden részletében egyformán hű és kidolgozott. Nem teljes (bár ereszben is versenyezhet más forrásokkal), mert maguk a kérdések sem terjedtek ki mindenre; nem is egyöntetű, mert az Urbárium céljaihoz igazodott. Az úrbérrendezésnek pedig eredeti célja az volt, hogy a nép adózóképességét biztosítsa; ehhez csak a szabályozás előkészítése során, a parasztmozgalmak hatására társult egy másik, az előbbit részben keresztező s ezért nem is kellő következetességgel követett cél: a feudális rend megszilárdítása. Annyit jelentett ez, hogy az udvarnak a földesúri hatalom korlátozására irányuló törekvése ennek hármas összetevőjével: az elnyomással, kisajátítással és kizsákmányolással szemben nem érvényesül egyenlő erővel és hatásfokkal. A 9 kérdőpontban is háttérbe szorul a földesúri joghatóság problémája; a hangsúly a szolgáltatások kérdésein van, s ezzel kapcsolatban kerülnek szóba a paraszti haszon12* 179
