Keleti Ferenc et al. (szerk.): Pest megye múltjából. Tanulmányok (Budapest, 1965)
Wellmann Imre: Pest megye parasztsága és az úrbérrendezés
hozzájuk mért terhek alapjául. S amikor majd a vármegye mindezt felterjeszti az enyhébb urbárium-szöveggel együtt: lesz mód ügyelni arra, hogy az egész munkálat az adózók megmaradására, sőt könnyebbségére váljék.61 Amikor Pest megye rendei a királyi tetszést kifelé a hűséges alattvaló hálatelt örömének kinyilatkoztatásával, befelé kezüket dörzsölve (hogy íme, sikerült Becs eszén túljárniuk) tudomásul vették, még aligha sejtették, hogy nyílt próbatétel elé kerültek. Azzal, hogy rájuk bízták az Urbárium — nem, mint ők gondolták: urbáriumod — bevezetését, nem számukra nyílt alkalom a földesúri érdek érvényesítésére, ellenkezőleg: rajtuk volt a sor, számot adni arról: nem puszta frázis-e, amit hangoztatnak: hogy Mária Terézia szándékának megfelelően valóban s mindenben az adózók megmaradását hordozzák szívükön. Ebbe az irányba mutatott már az az instrukció, ahogy a helytartótanács az uralkodó megbízásából a követendő eljárásra nézve kioktatta őket. Mindenekelőtt a járási szolgabírákra hárult a feladat, hogy a falvakba kiszállva, a nép anyanyelvén meghallgassák, s írásba foglaltatván, bíróval, jegyzővel aláírassák, a község pecsétjével elláttassák az úrbéri 9 kérdőpontra eskü alatt adandó válaszokat. Miután ezek valamennyi községből beérkeztek, a vármegye foglalja táblázatba adataikat, s ez szolgáljon azután a telki állománynak s a hozzá arányosított jobbágyszolgáltatásoknak alapjául. Közben megbízottakat kell kinevezni, akik hitet tévén arra, hogy tisztükben híven és igazán fognak eljárni, az egyes helységek fekvésének, talajának, előnyös és hátrányos adottságainak mérlegelése és egybevetése alapján kidolgozzák azok igazságos és méltányos osztályozását, egyenként meg is okolván: miért sorolták egyik és másik községet abba az osztályba s nem másba. Ha ez megvan, ajánlkozásának megfelelően javasolja a megye az úrbérnek olyan szabályozását, mely megfelel egyrészről a helységek fekvésének, tulajdonságainak s a lakosság helyzetének és sajátosságainak, másfelől a jobbágysággal való eddigi enyhébb bánásmódnak, amely kisebb terheket rak a nép vállára, mint a nyomtatott s néhány megyében már végrehajtott Urbárium. Ha pedig szerződést akarnak kötni nagyobb, jobbadán kereskedők s kézművesek lakta mezővárosok, melyek lakói a törvény értelmében nem kényszeríthetők jobbágyi szolgáltatásokra, vagy akár parasztfalvakban kívánnak mind a földesurak, mind önként maguk a jobbágyok örökös vagy időleges kötésre lépni úrbéri szabályozás helyett, megtehetik ezt, feltéve hogy minden kényszer és rábeszélés kizárásával s minden esetben megyei tanúság előtt történik az; a vármegyének ugyanis tiszte szerint őrködnie kell azon, hogy az egyességekben szokatlan, az eddig viselteknél súlyosabb s a tervezett urbárium mértékét meghaladó terheket ne rójanak a jobbágyokra. S nemcsak a megkötésre kerülő szerződéseket tartsa kötelességének felterjeszteni, hanem az úrbéri kérdőpontokra adandó eredeti válaszokat, a helységek osztályozását s a telki állomány és a kidolgozásra kerülő új urbárium tervezetét is, abban az ütemben, ahogy elkészülnek — de mir él hamarabb. Ebben az értelemben kelt 1767. december elején a helytartótanács leirata Pest megyéhez, annak hangsúlyozásával, hogy felhozott érvei ellenére is az előírt módon kell eljárnia, egyenként kifejtve meggondolásait, ahol az osztályozást nem tartja keresztülvihetőnek.62 Nevezetes ebben az utasításban többek között az is, hogy a királyi rendeletnek megfelelően sűrítve, röviden összefoglalja az úrbérrendezéssel kapcsolatos tennivalókat, nyilván arra való tekintettel, hogy királyi biztost, aki a számukra külön kiadott utasítás szerint járt volna el tisztében, nem küldtek ki Pest vármegyébe. Mivel így a megye 12 177
