Keleti Ferenc et al. (szerk.): Pest megye múltjából. Tanulmányok (Budapest, 1965)
Petróci Sándor: Pest megye újjátelepülése 1711 - 1760
új otthonába — éppen úgy, mint ahogyan azt a szlovákokkal betelepített Csornád esetében a harmincas években láttuk.— A 33 új ikladi jövevény közül — akik 1754-től költöztek oda — 11 neve mellett olvasható: ex Imperio, 13 Styriából, 2 Csehországból, 3 Karinthiából, 1 Sziléziából, 2 Ausztriából, 1 pedig Nógrád megyéből költözött oda.60 Soroksáron 1752-ben még 78 olyan jövevény volt, aki adókedvezményes éveit — libertatis annos — még nem töltötte ki (az 1744-ben Dunabogdányból oda költözöttek már elveszítették), legtöbbjük ex Franconia — Frankfurt környékéről való: 31-en voltak. Csak utánuk következnek az ex Suevis sváb jövevények, számszerint 12-en, 8 ausztriai, 5 felső-ausztriai, 2 bajor, 1 rajnai, 2 a Pest megyei Torbágyról való, 2 Pest városából költözött ki, 1 erdélyi, 1 munkácsi, a többi jövevény neve mellett: ismeretlen helyről.61 A megyeXVIII. századi történetében Soroksár dicsekedhet a leggyorsabb fejlődéssel: 1744-lenmég31 házrs kis falu, 16 esztendő múlva már 319 családjával egyike a megye legnagyobb községeinek! A török hódoltság alatt is folyamatosan lakott ősi püspöki birtokra Püspökhatvanba 1752-től szállingózott — évente 3—4-esével -— az a 15 jövevény, aki közül csak 3 jött egyenesen — directe — ide, a többi 12 előbb már másutt próbált szerencsét! A 6 évi adókedvezmény a közvetlenül érkezetteknek járt: ezért tartják számon a megyei összeírások olyan pontosan a más falvakban töltött esztendőket is. Az egyetlen bajorországi jövevény 1 esztendőt Mátraszőllősön töltött, onnan Szendehelyre ment — ugyancsak váci püspöki birtok Nógrád megyében — ide 1758-ben jött. Ketten elébb már Soroksáron laktak, ketten Peregen 3—3 évig, ketten Németországból — ex Germania — ugyancsak Soroksárra menve, onnan Berkenyére vár dcroltak — ugyancsak váci püspöki birtok Nógrád megyében —, illetve Pádra mentek: onnan kerültek Püspök - hatvanba. Másikuk Grassalkovich Antal szolgálatára Franciaországból vándorolt be, Aldebrőre62, két esztendő múlva Mátraszőllősre ment, onnan egy év múlva ide. Egy másik Hamzsabégen, majd Szentlőrinckátán, aztán Pádon próbálkozott. Nem is volt több jószága ennek a szedett-vedett népnek 17 lónál és 13 tehénnél. (Az egyetlen Szentlőrinckátát kivéve azonban mindig német telepítésű községekben próbáltak Püspökhatvan előtt új otthont teremteni!)63 Újszászon az Orczyak már régebben lakott majorjának árnyékában 4 jobbágy és 1 özvegy telepszik meg 1754-ben. Már az első esztendőben 62 mérőnyi búzavetés alá szántanak: igaz az 5 családnak 8 ökre, 6 lova, 8 tehene van, de ez az igaerő kevés az itteni kötött talajhoz: ezért bérelnek még 8 uzsorás ökröt.61 Még gyorsabb a megyei alispán Huszár József birtokának Tápiógyörgyének telepítése. Udvarháza mellett — ahol rendszerint a nyarat töltötte és amit azután a Prónayaknak adott el — 1744-ben még csak 17 jobbágy lakott:65 1760-ban már 104 család él, nevükről, építkezési formáikról és gazdálkodási módjukról következtetve — ők is uzsorás ökrökkel kezdenek, mint az a váci járásban évtizedeken át szokásban volt — nyilván Ácsa környékéről telepíthette őket az új uraság.66 Az új bevándorlók nem rontották megyénkben a jobbágyok és zsellérek 1744-re kialakult arányszámát. Akkor a földművelő nép 15%-a volt zsellér: ez a szám az 1760. évi összeírás szerint 11,3%! Az egyes járásokban és a „három városban” így alakul: a kecskeméti járásban 10,9% a „három városban” külön 5, i % a váci járásban 14,8% a pilisi járásban 14,6% a solti járásban 4,2% 105
