Mészáros Ottó - Suha Andor (szerk.): Pest megye huszonöt éve 1945 - 1970 (Budapest, 1969)

Mezőgazdaság

Mezőgazdaság

A NAGYÜZEMI ELŐNYÜK KAMATOZTATÁSA

Pest megye mezőgazdasági termelésének kialakulását a természeti tényezők mellett nagymértékben befolyásolta a főváros közelsége. Már a múlt század második felében nagy szerepet játszottak Budapest piacai a mezőgazdasági termelés s főként a zöldségtermelés szerkezetének kialakításában, a századforduló után pedig gyors fejlődésnek indult a szőlő- és gyümölcstermelés is. A szántóföldi növénytermesztés jellemzője a kenyérgabona és a takarmány volt. A kenyérgabonát a nagybirtokokon szívesen termelték, s az átlagos értékesítési lehetőségek megfelelő hasznot biztosítottak. A kenyérgabona-termelésben éppúgy, m'nt a mezőgazdaság minden más ágában, a talajművelés technikai színvonala alacsony volt. A szántóföldi növények termésátlagai messze elmaradtak a nemzetközi színvonaltól, a talajmunkák nagy részét fogatokkal és kézi erővel végezték. Az 1931— 1940 közötti évek átlagában a vetésterület 17 százalékán termeltek búzát, 22 százalékán rozsot, 21 százalékán kukoricát, 7,5 százalékán burgonyát. A katasztrális holdankénti termésátlagok a következők voltak: búza 7.8 mázsa, rozs 6,1 mázsa, kukorica 10,5 mázsa, burgonya 37,2 mázsa. Jelentős volt ezenkívül az árpa-, a takarmányrépa-, a lucernatermelés is.

PIAC: A FŐVÁROS

Fontos helyet foglalt el Pest megj'e mezőgazdasági termelésében a zöldségtermesztés. A szántóterület 3,1 százalékán folyt e művelési ág, s a főfelvevő a főváros volt. Érthető tehát, ha a zöldségtermelő körzetek Vecsés és Üllő, Fót, Mogyoród s a Galga

26