Pataki Ferenc: Ceglédi emlékhelyek (Cegléd, 1977)

'a SxaSrm/nlfrt's k-jplcj iskola aswf »»céheit gyartráf Jjrramte’f áltat­­tcdrösreh Iíl#sti9rt dryfönnrtrtaSj , ' CtClÉDfIPJRRáJZrSfTOti jJ clsa és akkor ménfeggdtfen "novela/ •.**»’.{ »rasa-tSEa-r»**,!­ELSŐ IPARI RAJZISKOLA EMLÉKTÁBLA KOSSUTH FERENC UTCA Cegléd a török uralom alatt szultáni (khász) birtok volt, s így bizonyos oltal­mat élvezett, de csak a török kiűzése után indult fejlődésnek az iparosodás. Először a csizmadiák céhe alakult meg, ők már 1699-ben megkapták a sza­bályzatot, s utánuk a szabók és a szűcsök 1727-ben alakulnak, a takácsok 1773-ban, míg a lakatosok, órások és puskaművesek közösen csak 1774-ben. A kovácsok és kerékgyártók 1781-ben, a szíjgyártók csak 1805-ben alkotnak céhet, a molnárok és ácsok pedig 1825-ben tömörülnek közös céhbe, 1841- ben megalakul az Országos Iparegylet, melynek első dolga az ország iparo­sait összeszámlálni. 1844-ben már városunkban közel 500 önálló iparosról ad számot az iparegyesületi kérdőív. Számosán vannak céhen kívül álló meste­rek is: kalaposok, nyergesek, pintérek, szappanosok, mézeskalácsosok, fes­tők, fésűsök, gyertyaöntők, szitakötők, szűrszabók. Még jóval a céhek megszűnése előtt 1858-ban a városi tanács és a céhek közösen ipari rajzis­kolát alapítottak. Ez az iskola messze földön egyetlen iskola volt abban az időben, hol tervszerűen oktatták az ifjú munkásokat. 19

Next

/
Thumbnails
Contents