Pataki Ferenc: Ceglédi emlékhelyek (Cegléd, 1977)

"M IS1MI NEM ALUDT KI BELŐLEM ES FÖLTETTEM

MA6AMBâlţH66Y (E6lÉB£N MiemÓSITOM"

TÁNCSICS MIHÁLY

A FORRADALMÁR ÍRÓ

im-LT-B«M fFGLEDXN ÉLT Lf EZEN' A HELTEN ÁRULTA KŐN TTOT

“* VÍB01H31 EL OTT, KÖlfETUWÖL A bESTÉRlBÓSOH MELLETT POG

laltam Állast *

i 9 6 6

A K#iJUTH MVXIOM

fSATÁscnn Mcm

TÁNCSICS MIHÁLY EMLÉKTÁBLA

KOSSUTH TÉR, TANACSHÁZA FALA

Az idős Táncsics Mihály és felesége életének vége felé, közel két évig lakott Cegléden. 1876. tavaszán érkeztek városunkba sok-sok reménnyel. Táncsics úgy vélte, hogy Cegléden meg tudja valósítani régi álmait: olvasókört, Vasárnapi Egyesületet, szövetkezetét, művelődési központot, kisdedóvót. Szép terveit a „Ceglédi leveleidben írta meg részletesen. Ezeket a múzeum kiadta a CEGLÉDI FÜZETEK 2. számában. Mindenben csalódott: terveiben, álmaiban és életkörülményeiben. Kora tavasztól késő őszig tanyán laktak, honnan az elhagyatottság, a közöny és a nagy hideg beűzte őket a városba. Szíjj Károly tanító üres házát bérelték, de továbbra is sokat nélkülöztek. Végül megpróbálta a ceglédi hetipiacon árulni könyveit. Álmodozva, reménykedve várta a vevőket, de. senkinek nem kellett a „szellemi eledel". Már hazafelé tartott szomorú batyujával, amikor Józsa Ferenc ácsmester egyetlen könyvet vásárol tőle, írja önéletrajzában. A ceglédi keserű tapasztalatok után újra útra keltek s elhagyták a „turini út” lázában élő várost, hol mindenki szerette Kossuthot, ápolta a forradalom emlékét, de könyvet még Táncsicstól sem olvastak.

20