Pataki Ferenc: Ceglédi emlékhelyek (Cegléd, 1988)
Néhány sor történelem 3 Városunk múltjának gyökerei mélyre nyúlnak. A régészek kevés rézkori, s egyre több bronzkori emléket találnak Cegléd környékén, főleg az Öregszőlők területén. A vaskori és népvándorlási emlékek szórványosak, de lakott helynek mutatják vásorunk határát. A honfoglalás idején Cegléd egyike volt azoknak az apró falvaknak, melyek sűrűn benépesítették a Duna-Tisza közének mocsaras, ligetes vidékét. A virágzó sok falu a tatárjárás idején porrá égett, századokon át csak egy-egy templom omladéka mutatta, hogy ott valamikor élet volt. Néhány ceglédi család túlélte a pusztulást, s itt a mocsaraktól, legelőktől övezett domb tövében újra megkapaszkodott. Ismét felépítette sárból, szalmából, hantból és vesszőből a kis hajlékot. Mindezek részletes összefoglalását Párducz Mihály: Cegléd környékének régészeti emlékei c. tanulmányában találja meg az olvasó a CEGLÉDI FÜZETEK 16-17. számában. Azután századok jöttek egymás után. Voltunk királyi-, királynői-, s 1368-tól lettünk klarissza apácák birtoka. Előbb négy évvel - 1364-ben — már városi „rangot” kaptunk, hiszen az akkor szerzett vámmentesség lényegében a városalapításunk fontos dátuma. Mátyás halála után megnövekedett jobbágyi terhek miatt egyre sűrűbb lett az ellentét a város földesasszonyai és jobbágy őseink között. Az ellentétek lecsillapítására küldték az apácák a művelt Lőrinc papot Ceglédre, aki azonban nem az apácák szolgája lett, hanem a nép mellé állt. Amikor Dózsa csatára hívó szózata elhangzott a ceglédi piacon: együtt és mindnyájan elmentek. Ezekről az időkről szól részletesen dr. Oppel Jenő: Parasztlázadás előjátéka Cegléden c. 1939-ben megjelent tanulmánya. Cegléden a török idő is rémülettel, pusztulással kezdődött. 1526 szeptemberében Budáról délre vonuló Ibrahim nagyvezér feldúlta, majd felgyújtotta a várost. A hódoltság kezdetén védőlevelet kapott a szultántól és szultáni birtok lett. Az országos pusztulás mellett némi fejlődés látható városunkban a következő évtizedekben. 1552-ben a török adószedő 150 házat, 1559-ben 180 házat írt össze. Az összeírt házak, összeírt családfők után szedte adóját a török. Rövidéletű volt a nyugalom. A XVI. század végén a törökkel szövetséges tatár seregek Ceglédet és környékét a földdel tették egyenlővé. Városunk ismét elnéptelenedett, lakatlan pusztává vált az egész Duna-Tisza köze. Hosszú évek múlva kezdtek visszamerészkedni az emberek, s lassan újra benépesült a város. Ismét békésebb évtizedek jöttek, de a XVII. század végén, amit a török kivonulásakor még meghagyott, azt az idegen zsoldosok vitték el, legtöbbször a várost is felperzselték.
