Pataki Ferenc: Ceglédi emlékhelyek (Cegléd, 1988)
4 Néhány sor történelem Buda visszafoglalása után Cegléd újból elnéptelenedett, Kőrösre költözött 6 évre a lakosság. Amikor a háború délre vonult hazajöttek őseink, s ismét felépítették kedves településüket. A kuruc korban váltakozó lelkesedéssel - hadisarcok verítékében - állt Rákóczi mellé városunk. Hadak útján raktunk fészket, azok nyomában pedig legtöbbször könny, rom és pusztulás járt. Nemegyszer hontalanul bolyongott az egész város népe föl a Mátra vidékére, máskor messzi határban „déren és fergetegen” hált. Amikor megfogyatkozva hazajöttek, már ismét rom volt a kis hajlék, újból kellett építeni. Ezért nem szólhat ez a szerény kiadvány régmúlt századok ceglédi építészeti emlékeiről. A sárból, gyephantból, vesszőből épült jobbágyházak jeltelenül eltűntek. Legtöbbször még a helyét is belepte a gyom, a dudva, mire lakói a Tiszántúlról, a Mátra erdőrengetegeiből, mocsarak rejtett kis szigeteiről visszatértek. A város templomait a mai formában csak a múlt században építették. A középületek születése is 80-100 évre nyúlik vissza, egyszerűek, dísztelenek. Műemléki katalógusok ilyeneket alig tartanak számon. Egyetlen díszesebb, nekünk szép épület a városháza: a múlt század utolsó évtizedei parasztpolgárainak vagyonosodását mutatja. Népi építészetet nem találunk a városban, a ceglédi városi lakóházak többsége nem a napi munka helye volt. A nagy munkák zöme a várost körülölelő tanyákon, szőlőskertekben folyt. Bent a városban található különbözőségek, építkezési formák a vagyont, a módot mutatták, és főleg csak télen lakták. Némileg egységes néprajzi képet a várost körülvevő - egykori akiok, vályogból épült, s náddal, zsúppal fedett - külterület kis házai és a 40.000 holdas tanyavilág mutattak. Az akiokra az egykori zsellérek, cselédek utódai építettek. Ma már nincsen semmilyen különbség a város belterületén és külterületén épült lakóházak közötti építkezésben. Néhány - de már takaros - tanya áll csak mutatóban. A kuruc kor után a háborúk egy időre elkerülték városunkat, csendesebb évek jöttek. Az állattenyésztés mellett egyre több a „mezei kert”, egyre több a tanya, s Cegléd megmaradt továbbra is parasztvárosnak. Az utolsó 200-250 év történelmét kiadványunk vázlatosan érinti az emléktáblák, szobrok bemutatásával. Nem szólunk most róla többet sem 48-ról, sem 1919-ről, a hősi időkről. Olvasónk figyelmét múzeumunknak kiállítására irányítjuk, ahol részletesen tanulmányozhatja a város történetét, és megvásárolhatja az e témakört összefoglaló „Ceglédi évszázadok” c. kiadványt. Mindezek után nem lesz haszontalan, ha néhány gondolatban summázzuk azokat az eseményeket, amelyek során Cegléd a magyar történelemben kiemelkedő szerepet vállalt. \
