Pataki Ferenc: „…Akik a tűzvészeket vigyázzák…” A ceglédi tűzoltóság története (Cegléd, 1984)

III. A háború utáni tíz év

49

A HÁBORÚ UTÁNI. TIZ, ÉV

Közvetlenül a háború után különös terve volt a városi állandó bizottságnak a tűzoltókat illetően. Azzal a gondolattal foglalkoztak, hogy a város tűzoltóit vagy házi iparral, vagy a volt iparukkal foglalkoztatják "üres óráikban". Maga a tényt közlő helyi lap vonja kétségbe a hir eredményét: "...Ha ez a tűzoltói szolgálattal összeegyeztethető, kiváncsiak vagyunk a gyakorlati kivitelre és az eredményre...""^ Hem lett belőle természetesen semmi.

1921. év februárjában egy gőzkazánrobbanás tartotta izgalomban a várost. Az Alszegi úti B Farkas Mihály-féle gőzmalomban /a malom helyén 1983-ban általános iskola épült/ nagy robbanás szétvetette a hatalmas kazánt, szétdöntötte a kazánház falait, a kazánfal harmadrészét a levegőbe röpítette, s a közeli utcába dobta /ma Sallai Imre utca/. Útközben a szomszédos kamraépület tetejét lesodorta, falait szétvetette. A szétrepülő tégladarabok bezúztak minden közeli törékeny tetőt. A nagy erővel kivonuló tűzoltóságnak az volt az egyetlen szomorú feladata, hogy a kiömlő forróviztől halálosan összeégett Halász Károly fűtőt a törmelékek alól kiszabadítsa.' Ilyen döbbenetes feladatai is vannak a tűzoltóságnak: nem tűzoltás, nem életmentés, nem sebesültszállitás, hanem tragikus szerencsétlenségek halálos áldozatainak felkutatása, a hozzátartozókkal a

III.

rossz hir közlése