Pataki Ferenc: „…Akik a tűzvészeket vigyázzák…” A ceglédi tűzoltóság története (Cegléd, 1984)

III. A háború utáni tíz év

50

A tűzoltók "szabad idejének" ipari foglalkoztatással való kitöltését ügyesen zúzta szét maga a tűzoltóság. Cikkek, riportok, hirek jelentek meg az állandó foglalkoztatásról, a bemutató gyakorlatokról. A parancsnokság ilyen bemutatásokra meghivta a város vezetőit, továbbá az érdeklődőket és a helyi sajtót. Hirt ad erről a Czeglédi Hiradó, aminek a szerkesztője Kolofont József városi főjegyző, a város intézményeinek alapos ismerője: "...szombaton reggel 7 órakor tűzoltóságunk nagy ügyességről, képzettségről és alapos fegyelmezettségről tett tanúbizonyságot... Legközelebb a budapesti szakértőknek is bemutatják szakmai ügyességüket..." Ez a bemutatás jól sikerült, ezzel eloszlatták azt a rosszindulatú véleményt, hogy ha nincsen tűz, a tűzoltóság "unatkozik". Maga a városi főjegyző által szerkesztett helyi lap állapitja meg a hiradás végén: "...sajnos a legénység létszáma - 12 fő - nem elegendő. Komoly vész esetén érdemleges munkát nem végezhetnek, tűzoltóságunk számbeli fejlesztésére föltétien 78szükség van..."'

A legártatlanabbnak induló összejövetelen is előfordulhat baj, mely szerencsétlenséget okozhat. A ceglédi róm.kat. fiúiskola nagytermében /ma Mészáros Lőrinc Ált.Iskola I. sz.épülete/ 1923. október 31-án ismeretterjesztő előadást tartottak filmvetítéssel egybekötve. Előadás közben a filmszalag meggyulladt és robbanásszerűen égett. A jelenlevők annyira megijedtek, hogy pánikszerűen menekültek kifelé a teremből.