Pataki Ferenc: „…Akik a tűzvészeket vigyázzák…” A ceglédi tűzoltóság története (Cegléd, 1984)
II. Megalakulástól a világháború végéig
41 lemet, más életet kell belevinni, több komolyságot, valóságos hivatást, több szakértelmet és munkakedvet..Az erős és sokszor túlzó szavak mögött több a személyeskedés mint az igazság, valahogy azért érződik a hosszú cikkből, hogy nem a tűzoltóság ellen szól, hanem annak vezetése ellen hadakozik. A befejezésben erre célozva irja: "...Tessék a jogos és jószándékú kritikát megszívlelni... mi most is szívesebben fiatal intézményünket elismerésben részesítettük volna..."^° A parancsnok válaszát nem ismerjük, de olvashatjuk a két héttel későbbi lapban, hogy ez megtörtént. A "válaszra" adott válasz már komolyabb hangvételű Írás: "...Újra és újra szóba fogjuk hozni a tűzoltóságunk ügyét, mert azt akarjuk, hogy a mi tűzoltóságunk ne legyen jogos gúnyolódásnak céltáblája. Mi nem "választ" várunk, csak egy feleletet fogadunk el: komoly törekvést, kemény munkát arra, hogy tűzoltóságunk hasznavehető legyen. Ez okból felhívjuk a város polgármesterét, hogy tegyen valamit a tűzoltóságunk akcióképessége érdekében..."^'*' Újságunk, helyi lapunk nem tudott szabadulni a korabeli vidéki lapok szájhősködésétől, de a szavak itt-ott igazságot is takartak. Most nézzük meg néhány hónap múltán a ceglédi tűzoltóság munkáját városunk egyik legnagyobb tüzénél. 1913- november 17-én reggel 7 óra 35 perckor megszólalt a Hagymalom - akkori Cegléd és messzi környék legnagyobb ipari üzeme - kürtje, majd néhány perc múlva félreverték a harangot.
