Pataki Ferenc: „…Akik a tűzvészeket vigyázzák…” A ceglédi tűzoltóság története (Cegléd, 1984)
II. Megalakulástól a világháború végéig
42 A kürt tovább szólt, meg-megállt, majd. sikoltásszerűen adta hírül a vészjelet: ég a Hagymalom! Héhány perc múlva, főparancsnok nélkül, ki Budapesten gyógykezeltette magát, kivonult a tűzoltóság. Ekkor már égett: a búzamalom, a rozsmalom és lángtenger volt a koptató, minden kis ablakból félelmetes láng csapott ki. A füst és hőség olyan erős volt, hogy a lángoktól megközelíthetetlen oldalt figyelmen kívül kellett hagyni: az északi oldalon 9 sugárral kezdte meg a melléképületek mentését a ceglédi tűzoltóság. Az igyekezetét a szél irányától támogatva siker koronázta, mire Szolnok, Abony, nagykörös és Irsa önkéntes tűzoltói a színen megjelentek, már csak az amúgy is menthetetlen főépület égett. A budapesti tűzoltóság reggel 7 óra 2o perckor értesült a tűzről, ekkor Dittrich József tűzoltótiszt vezetésével 14 főnyi tűzoltó és egy motorfecskendő indult Ceglédre. Vagonirozás alatt kaptak értesítést, hogy nincsen szükség segítségre. A pesti tűzoltótiszt a szomszédos tűzoltó csapatokkal egyidőben érkezett a tűzhöz. Dicséret hangján szólt a ceglédi tűzoltóságról, mely a tűz lokalizálásához fogva - nagy fáradozással - az északi oldalon levő kazánház és lisztraktár irányában, a tűz tovaterjedését meg tudta akadályozni. Ezeket csak vékony tűzfal választotta el a főépülettől, s a tűz többször belekapott. A tűz kora délutánra lokalizálódott. A kár óriási volt, de a százezreket érő gépház az új gépekkel, az árpamalom, az anyagraktár milliókat érő búza- és rozsraktárak megmenekültek. A búza- és rozsmalom
