Pataki Ferenc: „…Akik a tűzvészeket vigyázzák…” A ceglédi tűzoltóság története (Cegléd, 1984)

II. Megalakulástól a világháború végéig

40

1913» június 8-i számban "A tűzoltóságról" c. alatt igazságos és megszívlelendő kritikát közöl, néha túlságosan megnyomja a tollát, de ilyenkor is kihámozható a jó szándékú birálat. őszintén megirja, hogy a megszervezett önkéntes tűzoltóságról semmit nem tud a város, majd igy folytatja: "...az önkéntes szervezet csődje magának az intézménynek is nagy kárára van. Pedig a hivatalos tűzoltóságnál is nagy bajok vannak. A legnagyobb baj, hogy vannak jó szerek, de nincsen elegendő viz. Azonban a tűzoltóság - mint legutóbb is tapasztaltűk - sem vizben ha volna - sem tűzben amikor van - nem tesz kárt..." Itt egy kicsit túlzásba megy az újságíró, a folytatása már tapintatlan személyeskedés akkor is, ha megálapitásának van némi alapja. "...A legnagyobb megütközéssel és megdöbbenéssel kellett a héten is tapasztalni, hogy a tűzoltók nem értik a mesterségüket, nincsenek kellően oktatva, nincsen komoly képzési fok..." Ez utóbbi megállapitás közel járhat az igazsághoz. A felmondottak helyére lépő tűzoltók nyilván nem állnak a képzés magas fokán.

Olvassuk tovább: "...Akárki hibázza ennek a fiatal testületnek a dolgát, kétségtelen, hogy egyszerű parádéra vannak berendezve. A tűznél is parádéznak, fényes mider, a kánikulai hőségben is vastag köpönyeg, ragyogó csizmák. Ezt a sok fényességet, ragyogást féltik a tűzbe, koromba bevinni, pedig azért vannak, hogy a tűzhöz is menjenek. ...A szereket nem ismerik, a csővezetők nem tudják, hogy a tömlő repedt, a tömlőragasztót nem ismerik. így történhetett meg, hogy a héten két ház is leégett... A tűzoltóságba más szel-