Pataki Ferenc: „…Akik a tűzvészeket vigyázzák…” A ceglédi tűzoltóság története (Cegléd, 1984)

II. Megalakulástól a világháború végéig

39

tUleti közgyűlésen Varga János képviselő panaszolja, hogy az utóbbi tűzhöz későn érkeztek a tűzoltók. Elismeri, hogy az utak rosszak és a tűzoltó szekerek nehezek, azt javasolja, hogy ilyenkor a tűzoltóknak gyalog kellene menni a veszély színhelyére, hogy a tűzoltó szekerek minél kevesebb teherrel induljanak. A polgármester közli, hogy a tűzesetről a tűzoltóság későn kapott értesítést. Amikor már kapott, a lovak nem álltak rendelkezésre. "...Ebből az esetből kifolyólag a parancsnok előterjesztést tett az iránt, hogy a tűzoltóság állandó rendelkezésére 2 fogat biztosittassék... A célnak ez felelne meg leginkább, de a vele járó nagy költségre a városi tanács a tűzoltó parancsnok előterjesztését nem fogadta el - mondotta a polgármester. Helyette a tűzoltószerek vontatási diját 1913« január 1-től felemeli abban a reményben, hogy ezen rendelkezés a lótulajdonosok vállalkozási kedvét emeli.

Azt semmiképpen nem tartja célravezetőnek, hogy a tűzoltók gyalog fussanak a tűz színhelyére. A tűzoltóknak és fecskendőknek egyidejűleg kell megérkezniük. A sikeres munka igy képzelhető el..."^ A polgármester válaszát nekünk is el kell fogadnunk, megállapíthatjuk, hogy igyekszik tárgyilagos lenni.

Hem igy a helyi sajtó. 1912. év végén alakult "Ceglédi Közlöny" főszerkesztője az az egyén lett, ki éveken át eddig - más helyi lapokban - a legélesebb személyi támadásokat intézte a város vezetése és intézményei ellen.