Pataki Ferenc: „…Akik a tűzvészeket vigyázzák…” A ceglédi tűzoltóság története (Cegléd, 1984)

II. Megalakulástól a világháború végéig

36

Kovács Benő, szakaszparancsnok: Szalisznyó János, Dr. Hunyadi Perene, Csurgai István, Parkas Venczel és Szurmin Ervin, szertárnok Koczka András, segédtiszt Kotek Gyula, választmányi tagok: Dobos László, Pabinek Vilmos, Varga János, Szabó József kereskedő, Balogh Imre tanitó, Beck Jakab, Waskovics Antal és Bálint Perene, számvizsgáló bizottság: Weill Antal, Kiss Gyula és Varga Mihály lett.^

Valóban együtt volt a város gazdasági- és szellemi vezetősége. Mindenki kapott rangot, beosztást. A parádés közgyűlés után boldogan és hangosan söröztek az Úri Kaszinóban, senkinek nem jutott eszébe, hogy szép-szép ez a reprezentativ tisztikar, de hol van a legénység, hol vannak az önkéntes tűzoltók...? A későbbi időben senkit - még a polgármestert sem- zavarta, hogy soha nem lett Cegléden önkéntes tűzoltóság. Pontos a forma, lehet jelenteni: hogy van!

Porma: semmi tartalom nélkül.

A hivatásos tűzoltóságunk nagy erőpróbája 1912. április 29-én volt az újvárosi /ma a Körösi úti malom/ Csizmadiféle gőzmalom égésénél. Este kilenc órakor gyűlt ki a malom. A tűzoltóság késedelmesen jelent meg, ezt a közvélemény és a helyi lapok azzal magyarázták, hogy a tűz a malomnál jóval alacsonyabb gépházban keletkezett, s igy a lángot a tűzőr a toronyban a nagy épülettől időben nem láthatta meg. Ez igy is volt, de az már nagy hiba, hogy sok-sok határozat ellenére a torony és a laktanya nincsen telefonnal összekötve.

Az is helytelen volt a tűznél, hogy most is - mint a tűz