Pataki Ferenc: „…Akik a tűzvészeket vigyázzák…” A ceglédi tűzoltóság története (Cegléd, 1984)

II. Megalakulástól a világháború végéig

37

oltóság megalakulása előtt - mindenki dirigált. A vezetés nem a parancsnok kezében volt, intézkedett a rendőrkapitány, a huszárok parancsnoka, a városgazda, a szomszédok. Helyesen állapítja meg az újság "...most, hogy van tűzoltóságunk, a közönségnek»csak az volna a feladata, hogy a viz előállitásáról gondoskodjon és a fecskendők nyomórúdjánál segitkezzenek, nem pedig a parancsnok utasításait akadályozni..." Ez a megállapítás helytálló, megszívlelendő és dicséretesen tárgyilagos. A cikk folytatása is hozzáértést, együttérzést mutat: "...Nem védelemképpen, hanem az igazságnak megfelelően nem hallgathatjuk el azt sem, hogy a csekély díjazás miatt a tűzoltók között folyton változás van. Most a tűznél 6 hivatásos tűzoltó volt, mert 3 állás most is üresedésben van, s a toronyőri szolgálatot is teljesíteni kell. Nemcsak a tűzoltók létszámát, hanem a fizetést is kell emelni, mert csak igy juthatunk maradandó tűzoltósághoz. Nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy a tűzoltó parancsnok a tűzoltás mellett még árvaszéki iktató és kiadói állást is köteles ellátni... nem kívánhatja a város, hogy egyik-másik alkalmazottja idő előtt tönkre tegye magát..."^2 A ceglédi újság minden megállapításával egyet kell értenünk, korát megelőző széles tájékozódásra vall.

A városi közgyűlésen is szó esett a tűzről, tűzoltóságról. "...Füle István képviselő panaszolta, hogy a tűzoltóság az április 29-i tűznél, a Csizmadi-féle gőzmalom égésénél mulasztást követett el. Kellő szakértelemmel és eréllyel a malom megmenthető lett volna. Polgármester azt válaszolja,