Pataki Ferenc: „…Akik a tűzvészeket vigyázzák…” A ceglédi tűzoltóság története (Cegléd, 1984)
II. Megalakulástól a világháború végéig
35 A helyi újságok felhívásai, falragaszok és a tizedesek gyakori dobolásai még ez év novemberében hivták a város férfiait az önkéntes tűzoltóságba. Jelentkezni a városházán az árvaszéki hivatalban lehetett, hiszen Szalay László parancsnok délelőttönként ott tartózkodott. Talán a városházától való idegenkedés, talán a meg nem értés, hogy a most szervezett hivatásos tűzoltók mellé /helyett?/ miért akarnak újabb tűzoltóságot szervezni: alig jelentkeztek néhányan. A város vezetősége - ennek ellenére - összehívta a tisztikar alakuló közgyűlését. Az alapitó tagoknak egyszer s mindenkorra 20 koronát, a pártoló tagoknak pedig évi 5 koronát kellett fizetni.^0 Az alakuló közgyűlésen, 1911. november 19-én megjelent a város társadalmi és gazdasági életének vezetősége. Egyrészről a diszes meghivó vonzotta őket, másrészt a polgármester elnöksége, a vele való személyes kapcsolat tette a megjelenést kötelezővé. Dr. Gombos Lajos polgármester először lelkes beszédben vázolta az intézmény fontosságát, majd az előkészítő bizottság javaslata alapján megválasztották a tisztikart: elnök Dr. Gombos Lajos polgármester, tiszteletbeli főparancsnok Dr. Aranyi Lajos rendőrkapitány, tiszteletbeli elnökök Dr. Török István, Sándor Rezső, alelnökök Leib Vilmos és Dr. Raffay Géza, hivatásos parancsnok Szalay László, alparancsnokok Elesdy István és Dr. Végh Benő, titkár S Nagy Domokos, ügyész Dr. Traub József, orvos Dr. Zsifkovics Aladár, jegyző Csizmadi Béla, pénztámok l
