Pataki Ferenc: „…Akik a tűzvészeket vigyázzák…” A ceglédi tűzoltóság története (Cegléd, 1984)
I. Tűzvédelem fejlődése a tűzoltóság megalakulásáig
21 Igaz, hogy mit nem végzett azt onnan tudjuk, hogy Cegléden akkor sem szerveztek tűzoltóságot. Valami mégis történt, 1888. év végén a városi közgyűlés évi 200 forintot szavazott meg azon személy díjazására, aki a tűzoltószereket kezeli, rendbentartja és tűzesetek alkalmával a tűz-26 oltásnál hivatásszerűen foglalkozik vele. Ha akarom van tűzoltóság, ha akarom nincs. Vérszegény megoldás, felelőtlen határozat. A rendőrkapitány az évi 200 forintot rendőrei között osztotta ki, mondván: ők gondozzák a tűzoltószereket, s ők kezelik azokat tűzveszélykor, tűzoltáskor. Ezek a rendőrlegények csakhamar rá is szolgáltak a jutalomra. 1889. júliusában a huszárlaktanya déli oldalán levő hatalmas istálló kigyulladt. A közel 4o méter hosszú padláson a száraz széna kapott lángra. A huszárok a tűz oltása helyett a lovakat mentették, melyek a rekkenő hőségben csapatokra szakadva példás rendben nyargaltak az utakon végig, majd kifutottak a nyitott kapun s a tanyák között futkároztak. A több mint száz lovat csak késő délutánra sikerült összefogni. A toronyőrök későn jelezték a tüzet, s igy a városi rendőrök későn érkeztek. Olyan derekas oltási munkát végeztek Szúnyog Károly biztossal az élen, hogy a huszárság parancsnoka, de még dicséretben addig szófukar helyi sajtó is megdicsérte a 6 főnyi személyzetet. Meg is érdemelték, megakadályozták a tűz tovaterjedését, jóllehet nem voltak képzett tűzoltók.
