Pataki Ferenc: „…Akik a tűzvészeket vigyázzák…” A ceglédi tűzoltóság története (Cegléd, 1984)
I. Tűzvédelem fejlődése a tűzoltóság megalakulásáig
22 A «ult század utolsó negyedében» de még a jelen század első 3-4 évtizedében a hatóság a tűzoltó-és mentő szolgálatot összekapcsolta. A mentés valóban ma is szép feladata a tűzoltóságnak, de a múltban a betegszállitást, elsősegélyek nyújtását is a tűzoltóság végezte. Amikor - a már emlitett Albertirsán és Abonyban - Szolnokon és nagykörösön megalakult az önkéntes tűzoltóság, s gazdája lett a betegmentésnek, mi a helyzet Cegléden? Egy megtörtént szomorú eseten bemutatjuk, 1894. május 31-én reggel 7 órakor jött Lendér Mihály cselédje - a 16 éves Dávid János - a Herceg utcából /ma Dózsa György utca/ gazdája lován. A fiú szeretett lovagolni - melyik gyerek nem szeretett akkor - és boldogan vágtatott a Petőfi utca felé. Tóth Mihály kocsija pedig a Déli út felől a Kossuth tér felé sietett a Petőfi utcán. A keresztutcából jövő fiú már nem tudott kitérni,a rohanó kocsi rudja megütötte lova oldalát. Erre a jóvérű paripa nagyot ugrott, s a hátán levő gyermeket levetette a kövezetre. Az esés következtében a szerencsétlen fiú a bal combját eltörte. A kocsi és a hátasló mintha semmi sem történt volna, el vágtattak a Kossuth tér felé. A jajgatásra összeszaladt nép a szerencsétlenséget azonnal bejelentette a városházán. A helyszínre érkezett Dr. Kovács Antal orvos megállapította a csonttörést és intézkedett a gyermek kórházba szállításáról. Mult az idő, a gyermek kimondhatatlanul szenvedett. A nép csak szaporodott, de segiteni sonki nem tudott. Negyedórák mentek egymás után...
