Pataki Ferenc: „…Akik a tűzvészeket vigyázzák…” A ceglédi tűzoltóság története (Cegléd, 1984)
I. Tűzvédelem fejlődése a tűzoltóság megalakulásáig
23 Végre magjött a Táros kocsija és két baktar, de Biodén eszköz /hordágy/ nélkül egy rossz zsákon akarták a gyerkeket a kocsira tenni, ki ha aegnozditották, szörnyű jajgatást kezdett. Végül hosszú tanakodás után - az ott le- TŐk segítségével - sikerült a gyermeket a kocsira tenni, illetve a kocsin levő szalmára. A fiú árva volt, senki nem kisérte a kórházba... Ezt 5-600 évvel ezelőtt is igy csinálták. Megállt az idő Cegléden... A közvélemény is egyre jobban felismerte a súlyos maradiságot. A szókimondó helyi lap "Czegléd" 1899. április lo- i számában "Tűzoltóság" c. vezércikkében őszintén kimondta az eddig elhallgatott igazat: "...városunk bizony még sok tekintetben nem foglalja el azt a helyet, melyet el kellene foglalnia... Talán alig van nagyobb város széles Magyarországon, melynek valamiféle tűzoltósága ne volna, viszont vannak százszámra egészen kicsiny községek, melyeknek akár községi, akár önkéntes tűzoltósága van..." Ügyesen ismerteti a ceglédi tűzbiztositás elmaradását, a sok zsúppal és náddal fedett házat, s élesen rámutat az önkéntes tűzoltóság hiányának veszélyére. Végül a társadalomhoz szól, s felhívja, hogy segitse a tűzoltóság ügyét előre vinni. Minden támogatást és segítséget megígér a lap részéről. Az illetékesek azonban hallgattak, semmi nem mozdult a hatóság részéről. Eltelt két év. 19ol. junius 2A-én tartott közgyűlés határozata szerint a vármegye "Felhívásit küldött azokhoz a
